tag:blogger.com,1999:blog-35001526983009462992024-03-21T20:04:38.035+01:00Csak én...Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.comBlogger168125tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-73076162230695538642012-08-17T00:38:00.000+02:002012-08-17T00:38:16.925+02:00Semmi komolyKora délután fájdogált a szívem. Hm..., biztos már megint egy fránya hidegfront.<br />
Késő délután fájdogált a fejem. Hm..., biztos már megint egy fránya melegfront.<br />
<br />
Aztán csak néztem magam elé. Az élet nagy dolgai.<br />
Amikor tényleg nem tudom, hogy a szívemre vagy a fejemre /eszemre/ hallgassak? :)Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-26474635168215857452012-07-31T23:13:00.000+02:002012-07-31T23:13:18.506+02:00Elvonás..., vagy inkább elvonási tünetek?<br />
<br />
Több mint 32 kg-tól szabadultam meg tavaly óta. Nem ettem tavaly április óta se csokit, se sütit, se édes péksüteményt, a cukrot szinte 100%-ban kiiktattam az étrendemből. Néha egy kis fagyi elmegy, ha nagyon meleg van, de ha más édességet kellene megennem, rosszul is lennék.<br />
<br />
De a sós rágcsák...<br />
Kicsit megértem a függőket. Az előbb kimentem a konyhába, bekukkantottam a spájzba, mert tudom, hogy van itthon chips. Mogyorós. Érzem a számban az ízét. Az orromban az illatát. Végig húztam az ujjamat a zacskón, pillekönnyű kis érintés volt csupán, sóhajtottam egy nagyot, és megettem egy kis szelet görögdinnyét.<br />
<br />
A mogyoró ízét még mindig érzem a számban, de legalább nincs bűntudatom.Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-29018387142166991212012-07-28T00:07:00.000+02:002012-07-28T00:07:41.439+02:00HitVallásos vagy?<br />
<br />
Ez a kérdés, meglepő módon, rengetegszer elhangzott már az életemben. Nem én tettem fel, tőlem kérdezték. Nem tudom, hogy létezik e valamilyen statisztika erre vonatkozóan, de ha igen, messze menően első lennék. Katolikus, jehova, mormon, amíg Pesten éltem, szinte minden nap megtalált közülük legalább egy. Mindig finoman és kedvesen, de elküldtem őket. Olcsó kifogással, meg vagyok keresztelve, és köszönöm, de nem érek rá. Nem akartam magyarázkodni, és megértetni velük, hogy bár nem vagyok megkeresztelve, van hitem.<br />
<br />
Hiszek Istenben. Annyira erős a hitem a felsőbb jóban, hogy sokszor elakad a lélegzetem. És még itt, a legelején szeretném leszögezni, hogy nem a vallásban hiszek, hanem abban, hogy van egy erő, egy tiszta lélek, aki irányítja az életünket, a sorsunkat, figyel ránk, tanít minket, szeret bennünket.<br />
<br />
Ha megkérdezik, mi volt gyerekkorom kedvenc könyve, nem tudok csak egyet választani, ezért sorolom is, hogy A két Lotti, Mary Poppins, Kikszi és Az én könyvem bibliai történetekről. Utóbbit imádtam, egészen kicsiként kaptam meg, talán hat éves lehettem. Úgy mentem iskolába, hogy már tudtam olvasni, és ha tanulás után volt kedvem, ezt a könyvet olvastam és nézegettem a csodásan megrajzolt képeket. Elvarázsolt a könyv, nagyon sokáig. Talán utoljára nyolcadikas, vagy gimnazista elsős voltam, hogy utoljára a kezemben forgattam. De addig nagyon gyakran. Azt hiszem, kicsit talán elvakított a történet, feltétlen, vak hitet eredményezett, és sok szeretetet. Utóbbival semmi problémám nem akadt, de annyi minden történt körülöttem, a világban, hogy arra kényszerítettem magamat, hogy kinyissam a szememet és lássam is, mi történik.<br />
Nem tudom, azt hiszem, sohasem rendült meg benne a hitem, hívhatom Istennek, pozitív erőnek, felsőbb jónak, a lényeg ugyanaz marad. Hittem benne. De abban a történetben, amit köré kreáltak, már nem tudtam.<br />
<br />
Olyan sok rossz történik a világunkban. Ezt láttam és látom most is. Emberek oltják ki egymás életét, bántalmazzák egymást, lopnak, csalnak, hazudnak, megtébolyodnak, a szeretteik ellen fordulnak. És ilyenkor eszembe jut Noé bárkája, Lót felesége, a pokol, és tudom, hogy a történet, ami egykor elvarázsolt, már teljesen megkopott. Nem akarom elhinni, hogy akiben sokszor minden hitem van, képes lenne olyan szörnyűségekre, mint amit embertársaink tesznek itt a földön. Hinni akarom, hogy ő mindenek felett áll, szeret minket, még akkor is, ha rosszat tettünk, vagy letértünk az útról, amit nekünk szánt. Hinni akarom, hogy bármit teszünk is itt a földön, ha az utunk véget ér, ő szeretettel fog várni minket, mert ő ilyen, jó. És nem büntet, csupán feloldoz.<br />
<br />
Ott, a mentőautóban, el sem tudom mondani, milyen erős lettem hirtelen, amikor éreztem, hogy lassul a szívverésem. A hit nagy segítségemre volt, pedig nem hazudok, féltem, előtte. Abban a pillanatban pedig már nem. Nem a biblia kellett hozzá, vagy Jehova, hanem a jóba vetett hit. És talán a nyugalom, hogy tudom, ha véget ér az utam, akkor is jó helyen leszek. Éreztem.<br />
<br />
Van egy kedvenc idézetem a kedvenc sorozatomból, a One Tree Hillből.<br />
<br />
"Minden gyermek azzal az üzenettel jön a világra, hogy Isten még nem ábrándult ki az emberekből."<br />
<br />
Cserébe talán a jövő generációjának azt kellene megtanítani, hogy ha össze is csapnak a hullámok a fejük felett, vagy ha úgy érzik, hogy a zsákutcából nincsen kiút, akkor is van valaki, aki nem fogja elítélni őket a hibáik miatt, vagy megbüntetni, hanem feltétel nélkül szereti őket. Csak legyen hitük a jóban. Ez az, ami számít.Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-1491155389102319542012-05-12T01:25:00.002+02:002012-05-12T16:33:21.531+02:00Lelkem pőrén, meztelenülNyolc hónap.<br />
<br />
Érezted már úgy, hogy a kozmikus erők, az univerzum, a sors, bánom is én, hogy nevezzük, mindig olyan leckékkel tanítja meg neked azt, hogy rossz irányba haladsz, ami örökre rányomja a bélyegét az életedre?<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Csend.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nyugalom.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Béke. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Puha. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Meleg. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Otthon. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Megkönnyebbülés. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Pihenés. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mosoly. </div><br />
Utólag ezekkel a szavakkal tudtam leírni, hogy milyen volt, amikor lassan elkezdett kiszállni belőlem az élet. Éreztem, ahogyan lassul szívem, hogy nincs elegendő oxigén, de abban a pillanatban mindent éreztem, csak félelmet nem.<br />
Annál inkább fájt és kétségbe ejtett, amikor az ereim tágulni kezdtek, és "visszajöttem". Idézőjel, mert nem mentem el, épp csak úton voltam. De már le merem írni, hogy soha akkora békességet nem éreztem, mint abban a pár másodpercben. Minden probléma, ami világon valaha felmerült, annyira bagatelnek tűnt.<br />
Béke.<br />
Hiányzik ez az érzés.<br />
<br />
Nem..., nem akarok elmenni. Csupán, rossz szójáték, halálra rémiszt és gyötör, hogy ezt nem tudom _itt_ megtalálni. Az a tökéletesség nem tudna itt fenn maradni, tisztában vagyok vele. De érezni azt, aztán újra visszacsöppenni oda, ahol minden ijesztő, és minden fáj...<br />
Soha többé nem leszek az, aki előtte voltam.<br />
<br />
És ez még jobban megijeszt. Leomlott sok fal, amit évek hosszú során húztam fel magam köré. Talán nem tökéletesen, néhol túl vastag volt, és nem eresztett át szinte semmit vagy senkit, de tudtam, hogy mi mögött húzhatom meg magam, ha nem akarom, hogy lássák ki vagyok vagy mit érzek.<br />
Most hullámokban öntenek el az érzelmek. Nevetek addig, míg meg nem fájdul az oldalam, vagy éppen sírok úgy, hogy alig kapok levegőt, és meg tudnék pusztulni attól a kétségbeeséstől, ami olyankor elönt. Napokig begubózom, vagy nem lehet lelőni, mert tele vagyok energiával.<br />
<br />
Van, aki úgy tartja, hogy annak betegedhet meg a szíve, aki sohasem tudott igazán szeretni. Talán tényleg nem tudtam igazán megtanulni, hogy mi az. Túl fontos emberek löktek el ahhoz, hogy ne legyenek fenntartásaim, és ne épüljenek fel azok a bizonyos falak már gyermekként.<br />
Nem mondom azt, hogy sohasem szerettem senkit, mert ez így nem igaz. De kimutatni, úgy igazán, talán csak egy-két emberrel tettem ezt meg eddig. Mindig féltem a visszautasítástól, berögződött dolog. Könyi Anyu, Apu. Féltem attól is, hogy mi van, ha nem elég a szeretetem, ha én nem vagyok elég. <br />
<br />
Mint egy elplántált, rossz gondolat, hogy te nem vagy elég jó. Én nem vagyok elég jó. <br />
<br />
És innen fordult talán át az egész valami megfelelési kényszerbe, amiből kiveszett az eredeti érzés, a szeretet. Elveszett útközben.<br />
Pedig szeretek szeretni. És most nem a szerelemről beszélek. Azt hiszem, nem voltam még szerelmes. Azt hittem, hogy voltam, de akkor harcoltam volna azért az emberért, de sohasem tettem meg, így nem is szerethettem őt annyira. De szeretni, egy barátot, egy családtagot, azt az érzést ismerem, és az jó. Nem mondom azt, hogy nem csalódok néha, de ha igazi a szeretet, és már pedig az, akkor a fájdalom alább hagy, és a jó érzések törnek újra felszínre.<br />
<br />
Van valaki, akit először itt a neten ismertem meg úgy három évvel ezelőtt. Tél vége felé mondott nekem valamit, egy elég hosszú, késő esti beszélgetés során. Nem vagyunk mindennapi kapcsolatban egymással, nem tudjuk, hogy a másik éppen mit reggelizett, vagy hogy milyen színű zokni van rajta, de ha beszélgetünk, olyan, mintha előzőleg abba sem hagytuk volna, nem telepszünk a másikra, nem fojtjuk meg egymást a szeretetünkkel, de amikor eszébe jutunk a másiknak, és kiöntjük a szívünket, tudjuk, hogy megbízhatunk egymásban és ott vagyunk egymásnak.<br />
Ezután a beszélgetés után nem sokkal, hat hónap után egyik napról a másikra letettem a nyugtatót, amit minden este szedtem, és könnyedén véve a levegőt, sikerült elaludnom nélküle. Nem féltem, nem rettegtem attól, hogy a sötétben, egyedül, aludnom kell. Valahogy könnyebben lélegeztem.<br />
Köszönöm. <3<br />
<br />
Ha elnézel jobbra, és elolvasod a bemutatkozásom, akkor a mostani tények után te is kissé meghökkenhetsz. Én is azt tettem, kb két órával ezelőtt. Fel sem fogtam a szavak jelentését, amit talán két éve, még 25 évesen írtam a bemutatkozásomhoz.<br />
...<i>álmodozó vagyok, és keresem a helyemet, az utamat. Néha zsákutcába térek be, néha hepehupás földeken gyalogolok, de kitartásom és erőm eddig még mindig egyenes útra terelt. Még nem látom a fényt az alagút végén, de tudom, hogy ott van. És ez több, mint elég.</i><br />
Ijesztő, igaz? Mindenféle tudatosságot mellőzve írtam ezt, de kimondhatom, hogy tényleg mind egy úton haladunk, és egyszer majd meglátjuk azt a bizonyos fényt. Amikor ezt írtam, nem pontosan erre a fényre gondoltam, hanem arra, hogy egyszer majd csak minden jobb lesz. De, maga ez a fény az alagút végén, a halál, nekem gondolatban mindig valami rossz dolgot jelentett, de úgy látszik, hogy tudat alatt ezt valami kellemessel, jóval kapcsoltam össze. A fény az alagút végén. <br />
Ijesztő, mondom én.<br />
<br />
<br />
2011. szeptember 11.<br />
Nyolc hónap.<br />
Pontosan ennyi telt el azóta, hogy vasárnap délelőtt szívinfarktust kaptam, és megérintett a halál szele, 26 évesen.<br />
De én sokkal jobban féltem attól, ami azután következett.<br />
Az élettől.Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-1020068737311733862011-06-11T15:07:00.003+02:002011-06-11T15:10:39.695+02:00Szalad az élet, rohan az idő...Énekelhetném mindegyiket, de most nem fogom. : ) Csak csendben konstatálom, hogy így van. Nemrég jöttünk ki a télből, itt volt a cudar, hideg tavasz, most meg a szeszélyes nyár, egy nap kabátban járok-kelek, másnap pedig már a vállpántos felsők közül válogatok, tiszta bolond időszak ez.<br />
Írhatnék sokat, sok mindenről, nem unatkoztam az utóbbi időben, de igazából nincsen kedvem ezekről mesélni. Pedig jó pár változás történt velem/körülöttem, mégsem érzem azt, hogy ezt most ki kellene kiálltanom a nagyvilágba, legalábbis nem mindegyiket. :)<br />
<br />
Nem töltök mostanában sok időt a gép előtt, dolgozom, tornázom, megyek dolgokat elintézni, vagy éppen bevásárolni, teszek-veszek, olvasok, fogyózom, ó igen, ezt határozottan el akarom mondani, hogy már -17 kg-tól és sok-sok centitől szabadultam meg, és jól érzem magam már most a bőrömben. :) Levágattam egészen rövidre a hajamat, őszintén mondhatom, hogy még nem volt ilyen jó a frizurám, nagyon jót találtam ki magamnak, a fodrászom pedig ügyesen vette az akadályt. :P<br />
<br />
A munkahelyen néha elfáradok, és amikor nem veszem észre, a szellemi fáradtság hamar megmutatja önmagát, a komoly maszkom lehullik, és tanácstalanul keresgélem az óvodában a földön a héliumos lufit.... A kulcsszó a földön és a héliumon van... :)))<br />
Szóval szokásosan alakítok, hozom a formámat. A gyerekekkel még mindig nagyon jól kijövök, ők szeretnek engem, én is szeretem őket, és hopp, már kerek is a világ. :)<br />
Kedden kirándulni megyek velük, már várom, ovis kirándulásban még nem volt részem. Meg vagyok győződve róla, hogy én jobban izgulok, mint a gyerekek... :P<br />
Nem szeretném, ha ez az időszak véget érne, így remélem, hogy pont úgy, mint amikor cirka 3 évvel és négy hónappal ezelőtt a sors besegített nekem, és megszabadultam a pestiektől, úgy most is segít, mert ezt megtartani is legalább úgy akarom, ha nem jobban. :)<br />
<br />
Addig is, a hétvége most a pihenésé, kicsit túlzásba vittem a tornát, őrült izomláz van a bal combomban, kedden pedig kirándulás. :)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-22774907379349998692011-03-16T20:25:00.000+01:002011-03-16T20:25:19.060+01:00Minden gyermek lakjon jól<object height="349" width="425"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/xnxrfzmIi4g?fs=1&hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/xnxrfzmIi4g?fs=1&hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="349"></embed></object><br />
<br />
<br />
A segítség nem egyszeri lenne a családoknak, hiszen nem segélyt kapnának, hanem állatokat, vetőmagokat, amivel önellátókká válhatnának, akár kis gazdálkodókká, és jobban tudnák a gyermekeknek biztosítani a mindennapi és változatos étkeztetést.<br />
<br />
Minden gyermek lakjon jól!<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-138575670197226332011-03-04T15:28:00.000+01:002011-03-04T15:28:16.114+01:00Fekete-rózsaszín horgolt kockás sapka és egy kis ezmegaz :)Nem szépítem, minek is tenném, a nagykocka volt és ma is a legnagyobb szerelem. Nem tudom, mi vonz benne igazán, hiszen megismerkedtem egy év alatt több mintával is, de mindig nála lyukadok ki. Saját minta alapján horgolom a sapit, szeretem így a sapkák ívét, a formáját, hogy nem lesz a hirtelen szaporítások miatt olyan furán buggyos a közepe. :) Én előre szóltam, hogy ez szerelem... :))<br />
<br />
<img height="300" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0001-5.jpg" width="400" /><br />
<br />
Így ezek után elkészült nálam két sapi, egy magamnak tavaszra, a másik pedig ment a <a href="http://www.meska.hu/ProductView/index/175601">meska boltomba</a> illetve a <a href="http://horgoltbolt.blogspot.com/2011/03/fekete-rozsaszin-horgolt-sapka.html">Horgolt bolt</a>ba, utóbbiban kezdvezményesen lehet megvásárolni a horgolt dolgokat. :)<br />
<br />
<br />
<div align="center">~ ° ~ ~ ° ~ ~ ° ~ ~ ° ~ ~ ° ~ ~ ° ~ ~ ° ~</div><br />
<br />
Mostanában nem olvasok horoszkópot, pedig lehet, hogy kellett volna, mert akkor jobban fel tudtam volna készülni a hétre. Nem elég, hogy arattam rendesen, míg félszemű kalózt játszottam, szombaton sikeresen meghúztam úgy a derekamat, hogy azóta leginkább vízszintesben érzem azt, hogy nem jajongom le hangosan az égből a csillagokat. És ez úgy látszik még mindig nem volt elég, hétfőn mehetek szeretett főorvosomhoz, csavarkivétel megbeszélésre. Nah, nem én vagyok olyan bátor, hogy ezt lebeszéltem vele. Mama volt az, aki összefutott vele, vééééletlenül a harmadikon. Na persze. De megmondtam neki, hogy be kell jönnie velem, mert akkor legalább elviselhető a doki természete.<br />
Szóval fizikailag és lelkileg is kijutott az aggódásból a hétre, és hol van még a hétfő?! o.O Nem szeretek igazán panaszkodni, van is pár piszkozat, amit végül nem küldtem el, mert egyik jobb mint a másik, komolyan mondom.<br />
És hiába vannak jó témák a blogolásra, mire gép elé ülök, már csak az kattog az agyamban, hogy fáj a derekam, Ihlet barátom erre tovalibben, itt hagyva engem kukaságban. :)<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-73579139136368654082011-02-25T17:44:00.004+01:002011-02-26T14:00:30.042+01:00Csak én... - Horgolt bolt<div align="center"><a href="http://horgoltbolt.blogspot.com/" target="blank"><img src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/horgolt-bolt.jpg" /></a></div><br />
<br />
Kedvezményesebb árakkal is el lehet már érni horgolt termékeimet a <a href="http://horgoltbolt.blogspot.com/" target="blank">Csak én... - Horgolt bolt</a>ban. :)<br />
A kötetlenebb és a személyesebb kapcsolatfelvétel miatt döntöttem úgy, hogy létrehozom a külön oldalt.<br />
<br />
Ha megtetszik valamelyik termékem, és szeretnéd magadénak tudni, úgy hagyj egy bejegyzést a választott horgolmánynál, vagy írj nekem e-mailt a fairyamelie kukac gmail pont com e-mail címre.<br />
Ide lehet akkor is írni, ha valamilyen elképzelésedet szeretnéd, hogy megvalósítsam, esetleg egy kész terméket szeretnél más színben. :)<br />
<br />
A vásárlásnál mindig előre utalást kérek, az a legmegbízhatóbb és a legolcsóbb. Személyes átvételre is van lehetőség Székesfehérváron, egy előre megbeszélt helyen.<br />
A postaköltség legkisebb minimum összege 390 ft. Ha több terméket vásárolsz tőlem, akkor kedvezményes árat számolok fel, 5000 ft. feletti vásárlás esetén az egész postaköltség ingyenes, én átvállalom. A horgolmányokat pattantyús borítékban, ajánlva adom fel, miután a számlámra megérkezett az összeg.<br />
<br />
Ha bármi kérdésed van, a fent említett e-mail címre írj nekem nyugodtan! :)<br />
<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-6761133802077168682011-02-25T12:38:00.001+01:002011-02-25T12:49:03.534+01:00Kalóóóóz a láthatáron :)Miután határozottan eldöntöttem magamban, hogy még nem vagyok öreg a szerepjátékhoz, úgy határoztam, hogy ma kalózosdit fogok játszani. :) Sajnos kapitány kalapom nincsen, maximum a fejembe nyomhatom a C&A-s kalapomat, ami azért elég vagány, viszont az egyik szememet már letakartam, meleg vizes borogatással, így lettem mára félszemű rettegett Amelie. :D Közben rájöttem, hogy kardom sincsen, viszont van hosszú 4-es horgolótűm, szóval, ha valaki párbajozni szeretne velem, bátran állok elébe. :)))<br />
<br />
Nem, nem ment el az eszem, az a kevés még a helyén van. xD De mára úgy konkrétan csak két vörös, bedagadt sáv maradt szinte a bal szemem helyén, alig látok ki alóla, még szemüveggel is homályosan, hála az árpának, ami a szememen lett. Gyorsan utána néztem, csak láttam ilyet, viszont részem még nem volt benne. Meleg vizes borogatást javasoltak, alkalmazom is rendesen, jó gyerek révén, néha fel kiáltok, " kard, ki kard, rettegjetek", de itthon nem veszik komolyan kalóz mivoltomat, szimplán lejumurdzsákoznak..., hallottatok már ilyet?! :D Pedig már terveztem, hogy beállok a kádba ruhástól, felveszem Jack Sparrow egyik arcmimikáját és elképzelem, hogy a Gyönygyön hasítom a tengert, de kibillentettek a szerepemből. Szóval most félszemú horgoló kalóz lettem. Igazán mókás, sokkal óvatosabban mozog a kezemben a horgolótű, és mivel a bal szemem lehunytam, a jobbot is állandóan le akarom, ami nem igazán segíti a haladást. :))<br />
<br />
Ó, jut eszembe, a <a href="http://fairyberry-amelie.blogspot.com/2011/02/pif.html" target="blank">PIF játékomra</a> még jelentkezhetnek ketten. :)<br />
<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-47655185712527969412011-02-23T19:31:00.003+01:002011-02-23T19:47:35.865+01:0026... :)<img src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/n_tulips-big.jpg" /><br />
<br />
...vagy ahogy ma mindenki megjegyezte, hozzá teszem, fogalmam sincs, miért, hogy én sem leszek fiatalabb. :))<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-19775780702122861742011-02-12T00:15:00.000+01:002011-02-12T00:15:42.982+01:00LevendulaAmikor Pesten éltem, a betondzsungelben, borzasztóan hiányoztak az itthoni gesztenyefák, a füves részek, az aranyesőbokor, a tulipánok és nárciszok, és úgy összeségében a zöldellő fák, és a tisztább levegő.<br />
Valamivel be akartam csempészni egy kis otthont az életembe, így virágokat ültettem, de nem cicóztam el, több virágládát ültettem tele kukacvirággal, petúniákkal, sarkantyúvirágokkal. Az egész erkélyem tele volt velük, szívesen gondoztam őket, aztán ültem ki és nézegettem őket. Még a macsek is érdeklődve nézegette őket, tetszett neki. :)<br />
Aztán jött az az ominózus augusztus 20-ai vihar, ami pont akkor tört ki, amikor mi becsuktuk magunk után a bejárati ajtót. Rohantunk az ablakokhoz, bezártuk őket, én az erkélyre a ládákért, de addigra már egy a földszinten volt, széttörve, ami azért nagy szó, mert én a hatodikon laktam. A többiben állt a víz, a virágok szétverve az esőtől, gyorsan újságpapírokat terítettünk le, azokra tettük be a ládákat. Én utána próbáltam élesztgetni őket, de hetekkel később meghalt az összes virág. Ezután nem ültettem többet, míg fent laktam.<br />
<br />
Ennek az az oka, hogy én a virágokhoz is borzasztóan tudok kötődni és nagyon tudom szeretni őket, gyönyörködni bennük. Régen kaktuszos voltam, nagyon sok volt belőle, aztán egy télen egyik napról a másikra az összes kaktuszom meghalt. Van, aki most lehet, kinevet érte, de én megsirattam őket. Azt is hozzáteszem, hogy csuupán 14-15 lehettem, tinikor eleje-közepe, úgy rendesen. xDNagyobb részét a kaktuszoknak ajándékba kaptam, mindig ezt kértem, ha volt névnap, szülinap, vagy csak úgy. ;) Jobban tudtam értékelni, mint a vágott virágot. :) Ezután többet nem vettem kaktuszt, és nem engedtem, hogy bárki is vegyen nekem. Ebből talán látszik, hogy mennyire rosszul érint az, ha a virág tönkremegy.<br />
<br />
Ezért is nagy szó, hogy ma ültettem, még pedig levendulát. *.* Régi álmom volt, hogy legyen saját cserepes levendulám, de eddig valahogy nem akartam megint egy növényt, amit nevelgetek, aztán lehet, hogy ripsz-ropsz annyi lesz neki. De most pozitívan gondolkodom, és szeretném, hogy legyen valamim, amit megint én ültettem. :)<br />
Meg szeretnék a saját virágomból szárítani, és azt tenni a párnám alá, meg csokorban megszárítani dísznek, meg csak úgy, hogy legyen lilám. :)<br />
<br />
Néha amúgy azt veszem észre, hogy baromira túl bonyolítok dolgokat az életemben, és talán túlmisztifikálom is őket, de nekem mindenhez idő kell, hogy feldolgozzam. Jobb szeretnék néha az a típus lenni, aki csak túllép a dolgokon, és járja tovább a maga útját, máskor meg örülök annak, hogy ilyen vagyok, mert ez azt jelenti, hogy értékelni tudom a dolgokat. :)<br />
<br />
De megpróbálom ezt a bejegyzést sem túlmisztifikálni, és többet kreálni belőle, mint ami. :D Szóval, ültettem levendulát, ha kibújt a földből, majd csinálok képeket. :))<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-6594234250777486972011-02-08T16:30:00.000+01:002011-02-08T16:30:54.086+01:00Gondolatok, könyvek és egy ajándékA titkok között, amiket pár bejegyzéssel előbb megosztottam, ott volt, hogy nagyon szerettem a két Lottit, egy pöttyös könyvet rongyosra, szétesősre olvastam, kaptam is helyette egy másik sárga alapon fehér pöttyöset, kemény fedelűt, ez már jobban bírta. ;)<br />
De valahogyan kimaradt, hogy a mese könyveket is szívesen forgattam, no és persze olvastam. :) Gondolom másoknak is voltak olyan mese könyvei, amiket szintén, rongyosra olvasott, a lapok kiestek a könyvből, mégis szívesen őrizgette, mert a benne lévő tartalom ugyanúgy el tudta varázsolni, mint legelső alkalommal. :)<br />
Az én ilyen mese könyveim között ott volt a Gőgös Gúnár Gedeon, A sün, akit meg lehetett simogatni, Én, te, ő: Kalandok a szófajok birodalmába és a Vidám mesék. :)<br />
<br />
Az elsőt nem átallottam olvasni óra közben sem, még elsőben. Aztán szegény könyv többször maradt napközben a tanári asztalon, mint velem, így itthonra kellett korlátoznom az olvasását. :))<br />
<br />
A sün, akit meg lehetett simogatni, ez a telkes mesekönyvem volt. Minden szombaton és vasárnap jártunk Iszkaszentgyörgyre, ott volt a telkünk, a buszmegállóból még jó három kilómétert kellett megmászni hegynek fölfele, én mégis szinte mindig rohantam, sokszor lehagyva mamámékat, hogy aztán a telken, az ajtóban toporogva jöjjek rá, hogy amig mamáék fel nem érnek a kulccsal, addig én sem tudok olvasni. xD A könyv sok-sok éven át megtartotta a varázsát.<br />
<br />
Az én, te, ő mindig is abszolút kedvenc volt, ennek a könyvnek köszönhettem azt, hogy annyira megszerettem a nyelvtant. :) Már nagyobb voltam, értsétek a nagyobb alatt, 14-15 éves lehettem, addig mindig eldugtam itthon a könyvet, mert már szörnyű állapotban volt. Több lapja kijött, mint amennyi még lefűzve maradt, de nem akartam kidobni, mert szó mi szó, tényleg imádtam. :) Még a suliba is magammal cipeltem, ha előző nap mamának beugrott a könyv, nehogy véletlenül megtalálja és kidobja. xD Aztán egyszer eljött a nap, amikor figyelmetlen voltam, és elől hagytam. Mire haza jöttem, papám megsúgta, hogy mama kidobta a könyvet. Hááát, khm...., azt a veszekedést nehéz elfelejteni, meg azt, hogy napokig nem szóltam hozzá. xD De most, hogy írok róla..., eszembe jutott, talán le kéne tölteni valahonnan. :)))<br />
<br />
A vidám mesék is nagy kedvenc volt, ez is félig telkes könyv, de ezt vittem és hoztam magammal, hétköznap is szívesen olvasgattam, főleg a három kismacska miatt. :) Még megvan valahol a pincében szépen becsomagolva, bedobozolva. :)<br />
<br />
És, ahogyan elnézegettem a mese könyveket, ezek még mindig ott vannak a könyvesboltok polcain. Időtállók, örökéletűek és érvényűek a bennük lévő tanulságok, amit a gyerekek ezekből tanulnak, értenek meg a legkönnyebben.<br />
<br />
<br />
És az ajándék. :) Nemrég kisfiú született az ismeretségi körömben. :) Már megleptem a kisembert egy apró kiscipővel, aminek nagyon örültek. :) Aztán gondoltam egyet, mindjárt a itt a tavasz, nekem meg van nagyon-nagyon puha pamut fonalam, szóval horgolok neki egy kis sapit is. Meg is tettem, de túl egyszerűnek véltem, szóval kapott egy kis diszítést is. :)<br />
<br />
<a href="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0001-4.jpg" target="blank"><img height="300" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0001-4.jpg" width="400" /></a><br />
<br />
Egy kis fa, fű, egy apró süni, a tüskéin pedig egy piros alma. :) Erről jutott eszembe a sün, akit meg lehetett simogatni, erről pedig a mesekönyvek, erről pedig az, hogy illene már valamit írni ide, ne csak képeket mutogassak állandóan. :P Szóval így a sapi mellett lett egy bejegyzésem is. :)<br />
Remélem, hogy a kis babóca szüleinek is tetszeni fog majd a sapi. :)<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-70329405408789181752011-02-05T16:54:00.000+01:002011-02-05T16:54:24.246+01:00Tavaszi virágözön :)Rájöttem, hogy idén még nem is írtam tavaszváró bejegyzést, pedig már napok óta az illatos, napos, színes, kipattanó rügyes tavasz után vágyódom. :)<br />
Ennek kapcsán születtek meg ezek az életvidám, színes horgolt virágok, amik pillanatok alatt feldobják az ember kedvét. :)<br />
<br />
Aki már télen az otthonába, életébe szeretné csempészni a tavaszt, az a <a href="http://www.meska.hu/ProductView/index/162772">meskán</a> már megtalálhatja a virágokat. :)<br />
<br />
<img 300"="" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0015-2.jpg" width="300 height=" /><br />
<br />
<img height="250" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0004-3.jpg" width="300" /><br />
<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-37353210789814179682011-02-04T00:07:00.005+01:002011-02-05T19:41:26.748+01:00PIF<div align="center"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-CPRdzJ2pwxMSGtItQHLvXM4HqyFuIaXetD-iqHPIP9ffUlFph_hVSUB0wF7I4mmHvXDYm1Fq-X-ziv82OohGLbdPUohgmAUDzfY1szTULbhRMRQU00A1Yy3K7rnR1WsfLXrC0VB_jXUH/s320/pay_it_forward%255B2%255D.jpg" /></div><br />
<b>1. Bárki játszhat, akinek blogja van.</b><br />
<b>2. Az első három, aki üzenetet hagy itt, saját készítésű ajándékot kap tőlem 365 napon belül.</b><br />
<b>3. Cserébe előre kell fizetni: meghirdetni a játékot saját blogban, és tovább vinni a játékot.</b><br />
<b>4. Sajnos nem kaphat ajándékot az, aki ezt nem teszi meg.</b><br />
<br />
<a href="http://belindavilaga.blogspot.com/" target="blank">Belindánál</a> jelentkeztem a játékra. :)<br />
<br />
Már régóta kacérkodtam azzal, hogy valakinél jelentkezni fogok, de eddig ez valamiért nem történt meg. Most itt volt előttem az alkalom, plusz Belinda stílusa, ami a horgolmányaiban jelenik meg, közel áll hozzám, így belevágtam. :)<br />
<br />
Aki szeretne tőlem egy éven belül ajándékot kapni, az jelentkezzen, várom szeretettel! :)<br />
<br />
<u><i>Jelentkezők: </i></u><u><i> </i></u><br />
<br />
1. <b><a href="http://muzsiattila.blogspot.com/">Muzsi Attila</a></b><br />
<br />
Még két hely kiadó! :)<b> </b><br />
<br />
<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-58995238644233706412011-02-02T18:35:00.003+01:002011-02-22T11:33:59.856+01:00Horgolt sapkák és horgolt hajpántok :)Mert míg nem voltam itthon, addig is horgolgattam. :) És nem másból, mint Barka Gilice, csodálatos, 100% pamut fonalakból. Én még ilyen pihe-puha pamuttal nem dolgoztam életemben. A fonal siklik a horgolótűn, a mintát pedig gyönyörűen kiadja. :) Élmény vele dolgozni. :))<br />
<br />
Készült két darab sapka kislányoknak, tavaszváró rózsaszín-szürke illetve szürke-rózsaszín színekben. :)<br />
<br />
Napfelkelte sapka 50-52 cm-es fejecskékre, már megtalálható a <a href="http://www.meska.hu/ProductView/index/159637" target="blank">meskán</a>. :)<br />
<br />
<img height="300" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0002-3.jpg" width="450" /><br />
<br />
<br />
Naplemente sapka 50-52 cm-es fejecskékre, már megtalálható a <a href="http://www.meska.hu/ProductView/index/159641" target="blank">meskán</a>. :)<br />
<br />
<img height="300" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0009-1.jpg" width="400" /><br />
<br />
Illetve gondolatban már kacérkodtam egy bizonyos hajpánt mintával, és amikor a kezembe került életem leggyönyörűbb türkizkék színű fonala, gyorsan gyakorlatban is meghorgoltam a hajpántot. :) A legelső prototípus az enyém lett, folyamatosan zsebelem be érte a dicséreteket, mit ne mondjak, gyarlóság ide vagy oda, szeretek ilyenkor a középpontban lenni. ;)<br />
<br />
Türkizkék tenger - horgolt hajpánt, már fent várja leendő gazdáját a <a href="http://www.meska.hu/ProductView/index/161464" target="blank">meskán</a>. :)<br />
<br />
<img height="300" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0002-2.jpg" width="300" /><br />
<br />
<img height="300" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0011.jpg" width="300" /><br />
<br />
<br />
<br />
Hófehér horgolt hajpánt, már fent várja leendő gazdáját a <a href="http://www.meska.hu/ProductView/index/159629" target="blank">meskán</a>. :)<br />
<br />
<img height="300" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0017-1.jpg" width="300" /><br />
<br />
<img height="300" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0005-1.jpg" width="300" /><br />
<br />
A képek mellé a nemrég kapott naplót használom díszítő kelléknek, csodásan mutat a horgolt dolgok mellett. :) Finom, kecses, nőies. :)<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-71016378490094818562011-02-02T01:08:00.000+01:002011-02-02T01:08:04.686+01:00Kreatív blogger díj - Lindától, Joe bácsitól és Bubitól :)))<img src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/dij-kreativblogger.jpg" /><br />
<br />
<br />
1. Köszönd meg akitől kaptad.<br />
2. Tedd ki a logót a blogra.<br />
3. Linkeld be akitől kaptad.<br />
4. Add tovább további hét blogosnak.<br />
5. Linkeld be őket.<br />
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.<br />
7. Árulj el magadról hét dolgot.<br />
<br />
1. Megköszöntem náluk is, itt is köszönöm még egyszer, hogy gondoltatok rám! :)<br />
2. Megtörtént. :)<br />
3. <a href="http://kulfoldi.blogspot.com/" target="blank">Linda</a>, <a href="http://meggyesj.blogspot.com/" target="blank">Joe bácsi</a> és <a href="http://bubitesok.blogspot.com/" target="blank">Bubi</a><br />
4. Késő van, de holnap kiokumlálom, hogy kiknek adjam tovább. :))<br />
5. Meg fog majd történni. :)<br />
6. Szintén meg fog történni. :)<br />
<br />
7. Szóval, akár hogyan is nézem, még barátok között is 3*7 az 21. o.O Három kategóriára szedem akkor a hetes csoportot, 7 apró titok a gyerekkorból, 7 a tini korból, és 7 az ezotériához fűződő viszonyomról. :)<br />
<br />
1. Kiskoromban a paradicsom totom volt, az alma pedig como. :)<br />
2. A nagyfeszültségű vezetékeken lévő piros golyókat kiskoromban gölőnek hívtam, imádtam számolni őket, miközben busszal a telkünk felé tartottunk. :)<br />
3. Már ötödikes koromban saját kötésű fülvédő és sál szettben mentem iskolába. :)<br />
4. Rajzból nagyon jó voltam, a képeimet különböző versenyekre is elküldték, az egyik még a tengerentúlra is eljutott. Helyezést nem értem el, de a részvétel fontosabb volt. :)<br />
5. A két Lotti és a Csudálatos Mary voltak többek között a kedvenc könyveim kicsiként, illetve Raggamby András: Kikszi című műve. :)<br />
6. Volt a falon egy képünk, amitől mindig rettegtem, mert gonosz pillantása volt, és mindig követett a tekintetével. xD Végül el kellett ajándékozni, mert amikor a lakásban volt, az adott helyiségbe nem mertem bemenni, amikor meg a pincébe vitték le mamámék, akkor meg oda nem volta hajlandó lemenni. ^^" Erről a <a href="http://static.est.hu/kepek/91/galeria/91817_galeria_vaszary_fekete_kalapos_no__.jpg" target="blank">képről</a> lenne szó. Sötét fa keret volt hozzá, és hú, de nagyon ijesztő volt xD<br />
7. 10-12 éves koromig szokásom volt egy éjszaka többször is leesni az ágyról, így nálam nem csak ágyazni kellett esténként, hanem az ágyat is körbepakolni puha, de vastag párnákkal. :))<br />
<br />
1. Gimiben, ha valamit meg kellett szervezni az osztálynak, mindig én jelentkeztem, imádtam tenni-venni, részt venni úgymond a dolgok sűrűjében.<br />
2. Aki később a legjobb barátnőm lett, nos, mondjuk úgy, hogy nem éppen volt jó a kapcsolatunk, a viselkedése egy öt éves szintjén volt az első másfél évben, később viszont annál erősebb lett a barátságunk.<br />
3. Sohasem tudtam igazán megbocsátani azoknak, akik megbántottak. Ott maradt a tüske, és olyan álarcot öltöttem emiatt magamra, amitől nem is próbáltak újra a bizalmamba férkőzni.<br />
4. Gimnazistaként kezdtem rajongani a főzésért, de még inkább a sütésért.<br />
5. Még csak 16 éves voltam, amikor úgy döntöttem, vegetáriánus leszek. A döntés még ma is szilárdan áll. :)<br />
6. Ekkoriban szerettem meg a jógát. :)<br />
7. U alakban ültünk a suliban, és a harmadikban és negyedikben mellettem helyet foglaló "padtársaimat" el nem cseréltem volna valaki másra, még most is nevetve emlékszek vissza sok beszélgetésünkre. :)<br />
<br />
1. Szeretek elmerülni az ezotéria világában.<br />
2. Voltam már olyan hölgynél, aki kapcsolatot tud teremteni az angyalokkal. Szkeptikusan mentem be, összezavarodva jöttem ki tőle, annyi ténnyel szembesített, amik igazak voltak életem során.<br />
3. Van őrangyalom, hiszek benne, és tudom, hogy mindig vigyáz rám. :)<br />
4. Régebben jósoltak nekem tenyérből valami rosszat, ez sajnos később, talán 4 évre rá konkrétan bekövetkezett. Nem dolgoztam fel a mai napig sem.<br />
5. Szívesen olvasok különös gyógyulásokról, csodákról, mégis fáj, hogy érzem, sokszor földhözragadt és szkeptikus maradok.<br />
6. Az előzőt folytatva: mert úgy gondolom, hogy az egészséges, "rendbe tett" lélek gyógyíthatja meg igazán a testet, de ez nem kellene, hogy csodaszámba menjen.<br />
7. Shirley Maclaine Camino című könyvét újra és újra elolvasom, mindig erőt ad, ha leeresztek. :)<br />
<br />
Hűű, nagyon sok mindent elárultam ám most magamról. :)) Lehet, hogy ezekből később szemezgetek, és egy-egy "titkot" hosszabban is kifejtek. :)<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-47275155291159326952011-01-31T14:44:00.000+01:002011-01-31T14:44:18.299+01:00Drága Ágnes! :)<img height="300" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0001-3.jpg" width="200" /><br />
<br />
Nagyon sok bepótolni valóm van, meg mesélni valóm is, a múlt héten nem voltam itthon, netközelben sem, így nem tudtam elmesélni, hogy milyen meglepetés is ért engemet. :) Kedden kaptam egy telefonhívást, hogy csomagot kaptam, messziről, Kanadából. Felvillanyozódva pattantam fel, a szám széles mosolyban az örömtől, amikor is rájöttem, hogy hétvégénél előbb nem tudom meg, mi is lapul a csomagban. A nagynénémet mentem gondozni, idős, hasi sérvvel műtötték, nem maradhatott egyedül otthon, míg a lánya dolgozik. Szóval egész héten ott volt bennem az az adrenalinlöket, meg hát, aki ismer, az tudja, hogy én borzasztóan kíváncsi vagyok.<br />
Amikor hazaértem, csak annyira voltam hajlandó, hogy a bőröndöket szépen a szobákba vittem, kezet mostam, aztán már estem is neki a csomagnak. :D<br />
<br />
A fent látható gyönyörű napló lapult benne. Egy ujjal simítottam végig a felületén, annyira szép, finom és nőies, pont olyan, amilyen tárgyakkal én magam is szeretem körülvenni magamat. :) Belül egy kézzel írott levél várt, az első lapon pedig pár kedves szó, és dátum, hogy mikorra kaptam. Még nem tudom, hogy mit szeretnék bele írni, de tudom, hogy valami fontosnak szánom, hogy sok-sok év után is szívesen lapozgassak benne. A levelet eltettem a másik mellé, én is az a típus vagyok, aki a leveleket, képeslapokat elteszi, évekkel később szép emlékek lesznek. :)<br />
Most az asztalomon pihen a napló, minden nap látom, és nagyon jóleső érzéssel tölt el, drága Ágnes, hogy gondoltál rám, és ilyen szépséggel leptél meg. :) Nagyon-nagyon szépen köszönöm, el sem hiszed, milyen nagyon örülök neki. :))<br />
Ölellek és puszillak sokszor! :)<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-4924335803515995682011-01-19T19:07:00.002+01:002011-01-19T19:07:57.006+01:00Lila mamuszMár régóta terveztem, de mindig valami másba kezdtem bele. De a kendő után valami könnyű horgolmányra vágytam, ami gyors sikert ad, és kivételesen magamnak szántam az elsőt. Így született meg az én lila-bordó <a href="http://goodknits.com/blog/mary-jane-slippers/">mary jane mamusz</a>om. :)<br />
Itthon már ketten is jelezték, hogy szeretnének hasonlót, egy kérés volt, hogy ne legyen ennyire nyitott. :)<br />
<br />
<a href="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0001-2.jpg" target="blank"><img height="250" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0001-2.jpg" width="300" /></a><br />
<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-35268131839804972722011-01-18T22:17:00.000+01:002011-01-18T22:17:11.918+01:00Csokoládé horgolt vállkendő karamella csillagrózsávalEzen dolgoztam kb másfél hétig. :) A minta nagyon egyszerű, és a végeredményt imádom. *.* 186 cm széles lett, és 82 magas, dupla szállal horgoltam. Nemcsak a hátat, de a felkart is finoman beborítja. :)<br />
<br />
Puhán körbeöleli egész hátat és felkart, de leejtve a karra remek kiegészítő lehet,ha színházba megy valaki, vagy a nyak köré tekerve egy nagy séta alkalmával. Öltöztet és elbűvölővé, csinossá tehet ez a vállkendő. :)<br />
A virágbross, amivel össze is lehet tűzni a kendőt, ajándékba adom. :)<br />
A <a href="http://www.meska.hu/ProductView/index/154837">Meskán</a> már megtalálható.<br />
<br />
<br />
<img height="270" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0007-2.jpg" width="300" /><br />
<br />
<img height="270" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0012.jpg" width="300" /><br />
<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-14692878711398179812011-01-05T19:04:00.003+01:002011-01-06T12:34:12.980+01:00Év eleji töprengés 18+Először is, bár kicsit megkésve, de mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! Legyen szebb, jobb és még boldogabb ez az évetek, mint az előző volt, álmaitok, vágyaitok pedig váljanak valóra! :))<br />
<br />
Én, ahogyan a címben is írtam, töprengek. De ez már a két ünnep közötti időszakban is jellemző volt rám, hogy a nagy rohanások közepette, mint Lót felesége, sóbálványként leálltam valahol útközben és elmerültem a gondolataimban.<br />
Megijeszt, hogy egy bizonyos kérdés zakatol már mióta a fejemben. Nem hittem volna, hogy valaha is egyáltalán elgondolkodom ezen az eshetőségen. Nem akartam. Mert...., elválasztanak minket a falak, aminek legtöbbjét, igaz, védekezésből, de én emeltem fel közé és közém. Most mégis, hiába nézek minden felé, csak azt látom, hogy egyre inkább lejjebb süllyedünk, és hirtelen gyorsasággal veszítjük el a jogainkat, megtépázzák a lehetőséget a szabad döntésben, lassan ott tartunk, hogy a szabad gondolkodásban. Megtépázzák a szárnyainkat, nem engednek minket repülni. Eljöhet még újra az egypárt rendszeres korszak, ha nem figyelünk oda.<br />
Én pedig félek. Nem engedtem eddig senkinek, hogy megnyírja a szárnyaimat, én mindig a föld felett lebegtem, kimondtam, ami a lelkemet nyomta, véleményt formáltam, kiálltam a szavaim mellett, vállalva még azt is, hogy érettségi évében majdnem kéthetes kényszerpinőre küldte az igazgató iskolán belüli politizálás miatt az egész osztályt, köztük engem is, aki a leghangosabbak közül került ki.<br />
<br />
És most itt van valaki, aki megmondja, még ha nem is ilyen nyíltan, de az alkotmányt megváltoztatja, bele akar szólni a Nemzeti Bank ügyeibe, aki megzsarol, hogy ha nem lépek vissza az állami pénztárba, akkor elveszi az állami nyudíjamat, szinte élvezettel kihangsúlyozva, hogy akkor pontosan milyen keveset kapok majd, és itt van valaki, aki beleszól abba, hogy mit tudhatok meg arról, hogy mi történt itthon vagy a nagyvilágban, beleszól abba, hogy milyen zenét hallgathatok főműsoridőben, beleszól abba, hogy mit írhatok le egy fórumba, vagy éppen egy blogba, máskülönben keményen büntetnek.<br />
Úgy érzem, hogy megfulladok.<br />
Szóval gondolkodom egy ideje. Talán menni kellene. De félek attól, ami nála várna. Attól, hogy három nap alatt szétszednénk kicsi darabokra egymást. De itthon sem jó már.<br />
Vissza akarom kapni a szárnyaimat.<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-8666716270425690772010-12-30T18:29:00.000+01:002010-12-30T18:29:22.118+01:00Csak úgy..., csak én...Pedig alapjáraton nem szeretek magamról beszélni. :) Tudom, hogy itt ez nem nagyon vált láthatóvá, de hát egy virtuális naplóban az ember akarva akaratlan, nem csak a világ dolgairól írhat, amiket lát, vagy amikkel szembesül a médián keresztül, hanem magáról is.<br />
Ma jó napotot köszönt nekem az a szomszédom, aki kispelenkás korom óta ismer.<br />
Én pedig nem tudom, hogy jelenleg hogyan állok a változásokkal. Szeretem az állandóságot, a monoton tevékenységek sem zavarnak. Egy ideig. Aztán úgy érzem, ha nincs valami változatosság, akkor meg fogok őrülni, és ki fogok törni. Közben pedig belül félek, hogy túlságosan megváltoznak a dolgok.<br />
Ma fodrásznál voltam, és dauert tetettem a hajamba. :) A lapockáig érő hajam most kicsit feljebb ugrott, aranyos, göndör tincsek keretezik az arcomat, és azt kell mondanom, hogy imádom. <3<br />
De a szomszédom emiatt jónapotot köszönt nekem...<br />
Ez az én szememben annyit jelent, hogy talán annyira nem akartam a változatosságot, hogy bemenekültem a magam kis csigaházába, és megpróbáltam mindent állandósítani?<br />
Régen egyik hónapban rövid, másikban hosszú, egyszer barna, egyszer szőke, najó, először csak sokáig szőke, majd' hét évig, meg vörös és fekete is voltam.<br />
Soha nem köszöntek nekem jónapotot.<br />
Most meg igen.<br />
Az egy dolog, hogy szeretem magam körül rendezetten látni a dolgokat, de én magam nem szürkülhetek be, és be kell vonzanom az új dolgokat magamhoz, különben azzal szembesülök, hogy...<br />
<br />
Jó napot!<br />
<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-18828486573694065062010-12-24T09:12:00.000+01:002010-12-24T09:12:06.860+01:00Boldog Karácsonyt!<img src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0006-1.jpg" /><br />
<br />
Békés, szeretetben és örömökben gazdag, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! :)<br />
<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-89824371969311913912010-12-12T23:27:00.001+01:002010-12-12T23:28:08.390+01:00Tényleg ennek kell lennie?!<img align="left" src="http://static.168ora.hu/db/01/EE/szegeny-gyerek-d000061EEcad98796ea59.jpeg" />Sokszor nem szeretem nézni a híradót, mert ott olyan tényeket vágnak az ember arcába, amitől meg lehet fagyni. Nem úgy értem, hogy nem kellene ezekről beszélni, mert igenis kell, és tudatosítani azokban, akik az országunkat irányítják, hogy baj van itthon, és nem is kicsi.<br />
<br />
Sokszor gondolok arra, hogy az ember néha akarva-akaratlanul is panaszkodik, hogy ez vagy az nem úgy alakul az életében, hogy nincs az a tulajdonában, amit szeretne.<br />
Ma a hiradóban olyan 4-5-6 éves, hátrányos helyeztben élő gyerekeket mutattak be, akik még <b>soha </b>nem ettek csokoládét. A télapó hozta könyveknek, kifestőknek örültek, némelyikük azonban a mikuláscsomagot érintetlenül hagyta, mert még nem evett csokoládét, és nem hozta őket lázba.<br />
A következő hír, hogy kétszáz személynek tudtak az utcán egy-egy tál levest kiosztani még az ünnepek előtt.<br />
Vagy ott van az a fájó hír, hogy az orszázunkban több ezer kisgyerek szó szerint éhezik nap mint nap. És az ország mindig nem tesz semmit azért, hogy elhitesse ezekkel a gyerekekkel, akik a mi jövőnk lesznek, hogy érdemes és jó élni a Földön, mert létezik öröm is ezen a földön, nem csak a gyomorkorgás.<br />
<br />
És ilyenkor jut az eszembe, hogy addig, amíg fedél van a fejünk fölött, van min aludnunk, van mit ennünk, amíg a családunk együtt van, amíg tudunk adni, addig ne panaszkodjunk.<br />
Nem vagyok én szent, én is vágyom olyan plusz dolgokra az életemben, amiket most nem kaphatok meg. Néha hangot is adok nekik. Csak azt szerettem volna mondani ezzel, hogy ne csak a negatívumokat lássuk meg, hanem legyünk nyitottak a hétköznapi csodákra is, és legyünk hálásak azért, amink van. :) És, ha tudunk, akkor segítsünk. Mert bármilyen jó kapni, adni mégis sokszor felemelőbb. ;)<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-69459873744871005002010-12-12T19:00:00.000+01:002010-12-12T19:00:35.543+01:00Fülmelegítő és egy ajándék :)<img height="250" src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/PIMG0007-1.jpg" width="300" /><br />
<br />
Bizony, horgolgattam mostanában, igazán élveztem újra elővenni a horgolótűt, és valami újat alkotni. :) Ez a fenti fülmelegítő is nemrég készült el, a <a href="http://www.meska.hu/ProductView/index/132917">Meskán</a> várja gazdáját. :)<br />
<br />
<br />
<img src="http://i887.photobucket.com/albums/ac80/amelieclarkson23/kprszlet.jpg" /><br />
<br />
Ez az ajándék pedig nemsokára felkerül a Mikulás szánkójára, vagy a Jézuskához? :)) Mindegy is, a lényeg, hogy célba érjen majd mindenképpen. :P És, hogy kinek? Meglepetés... :))<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-3500152698300946299.post-83793920086551093802010-12-08T23:52:00.000+01:002010-12-08T23:52:39.277+01:00Korai szenilitásKb öt éve kezdődött nálam, és kisebb-nagyobb kihagyásokkal újra és újra felbukkan. Megszámolni sem tudom, hány olyan kínos szituációban volt részem, amikor egy izgalmas témáról beszélgettünk, reagáltam is, aztán mint akinél egy pillanatra kikapcsolták volna az áramot, zavartan a többiekre néztem, és kénytelen voltam megkérdezni, hogy miről is beszélgettünk fél perce, mert nem emlékszem. Eleinte szerintem azt hittek, hogy nem figyelek eléggé, vagy nem érdekelnek, így kénytelen voltam magyarázkodni.<br />
<br />
A történet Babiee, alias Violetta, alias kedveském ( mert én vagyok a néni :) ) miatt jutott eszembe. Kávét készített, és elkezdte keresni a kávéfőző tetejét, ami ott volt nála.<br />
Én a kesztyűmmal jártam ugyanígy. A skála előtt sétáltunk el a mamámmal, amikor már nagyon fázni kezdett a kezem. Felhúztam az egyik párat, de közben mama kérdezett tőlem valamit, és mire visszapillantottam a kezemre, zavarodottan néztem körbe-körbe, és egyre azt hajtogattam, hogy elveszett a kesztyűm párja, menjünk vissza és keressük meg. Szemléltetésként ott lóbáltam az egy szem kesztyűt a kezemben, hogy nincs meg a másik. Aki szemfüles, már észrevette a viccet. De menjünk tovább. Már mindenhol kerestük a környéken, az emberek kissé furán néztek ránk, konkrétan, mint akiknek biztosan elgurult minimum két kerekük, amikor mami egyszer csak rám pillantott és megállított. Majd nevetés és hitetlenkedés közepette közölte velem, hogy a kesztyűmet azért nem találom, mert az egyik már a kezemen, a másik a kezemben van. xD Mindezt egy öt perces keresőkörút után sikerült összehozni.<br />
Szóval egy szavam sem lehet, amikor hasonló történetekkel találkozom szembe. :))<br />
<br />
És most csendben teszem hozzá, hogy tegnap este óta töröm a fejemet, mert tudtam, hogy akartam valamiről írni, de elfelejtettem, hogy miről...<br />
Ironikus, nemdebár? :)))<br />
<br />
<a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54487/282/B85E2A102E40AAFB019456D9EFBA8826.png" style="background: transparent; border: 0 !important;" /></a>Ameliehttp://www.blogger.com/profile/11670380675327775200noreply@blogger.com2