Mi kell még?

Egyszerű, de annál fájdalmasabb fejfájással és hányingerrel kezdődött. Majd jöttek a rosszullétek, az ájulások, a koordinálatlan mozgás, majd az eszméletvesztés. Ügyeletes orvos, ismeretlen gyógyszer beadása engedély nélkül, sürgősségin alapvizsgálatok, idegosztály, gúnyos orvos és lekezelő modor, vizsgálat nélküli elbocsátás. Két év szenvedés, gyakori rosszullétek, emlékezetkiesés, rossz memória, bizonytalan járás. Aztán jött az MR, agydaganat a kisagyban.
Másodikán lesz a műtét.
Még mindig nem tudok napi rendre térni a dolog felett. Megint egy újabb keserű tapasztalat, hogy ahelyett, hogy a kórházunkban gyógyítanák a betegeket, inkább egy legyintéssel elküldik őket, aztán mikor rosszra fordul a helyzet, közlik, hogy műtét nélkül még van két éve vissza, folyamatos leépüléssel.
A műtétet választotta. Gyermekei, unokái vannak, akik mellett még sokáig itt szeretne lenni. De nagy a rizikófaktor. Vagy nem éli túl, vagy megbénul, esetleg újra meg kell tanulnia beszélni, járni. Mindezt azért, mert egy orvost fel mert ébreszteni éjjel, amikor az osztályra vitték. Minden esetre a műtétet egy másik városban végzik el, amin csodálkozni sem tudok...
Nem tudom, hogy még mi kell ahhoz, hogy észre vegyék, ebben a kórházban rohadtul rosszul működik minden, és kellene végre valaki, aki a kezébe veszi az irányítást, és tesz valamit, mielőtt több embert veszít el, mint ment meg. Igen, mint láthatod, sok a rossz tapasztalat.
Nem vagyok vallásos, de azért ilyenkor mindig összeszorult torokkal gondolok arra, hogy ugye ott fent van valaki, aki segít, vagy reményt ad? Ő minden esetre hisz, és ez több, mint elég.
Másodika...

Mikor van ihlet IV.

Egy blogbejegyzés elolvasása után született ez a kis vers. ^^

Rövid búfelejtő

Mikor minden sötét és hideg,
tested-lelked sikítva remeg,
szemed akkor is büszkén ragyogjon,
ne hagyd, hogy bármi lenyomjon.
Bánat szívedet messze kerülje el,
s mikor a nap hajnalban felkel,
mosolyogva köszöntsd első sugarát,
felejtsd el az éjszakád fájdalmát.
Ha kell, segítek én neked,
éjszaka írok vigasztaló verset,
s, ha ezzel elűzöm kicsit a rémeket,
hidd el, akkor nekem már megérte.

2009. 10. 08.

A. C.

Szülinapi vers =)

A nap

Ma eljött a várva-várt nap,
mikor átléped gyermekkorod küszöbét,
aggódni nem kell, magadra senki sem hagy,
de elkezdheted tapasztalni a felnőttlét ízét.
Lesz jó napod, boldogsággal teli,
nyugodt, békés, szivárvány érzések,
de lesznek rosszak, mikor szíved hiába kéri,
a harmónia messze elkerül téged.
Látod? Nem áltatlak semmivel,
kimondom, mi minden vár majd rád,
de elrontani nem akarom kedved,
fogsz még látni száz és száz csodát.
Fogadd hát e pár sort tőlem,
nem felejtettem el a napod,
Örömben legyen csak ma részed,
Így kívánok neked: Boldog Szülinapot!

2009. 10. 05.

A. C.

Tornerans

Azt hiszem, ezt hívják kemény függőségnek. Tegnap délután óta nem tölti be az oldalt, és egyre rosszabbul viselem. Lehet, hogy kicsit sok időt töltök ott? xD Meglehet, de ez van. És most nagyon rossz. A legbosszantóbb pedig az, hogy van, akinek betölti. Én miért nem vagyok a kiválasztottak között?! *szomorú szemekkel mered a képernyőre*
Ez egy rossz vicc, komolyan. Pedig tudtommal április elseje még messze van. Na, nem mintha észrevenném a netes tréfákat. Ebben az évben is komolyan vettem bizonyos dizájn változásokat, és csak némi magyarázat után esett le, hogy az csak vicc volt, tréfa, te szamár...
Szamárról jut eszembe. Én nem azt kérdezgetem, hogy ott vagyunk már, hanem azt, hogy betölti már? :D

Ez volt reggel. ^^" Azóta letöltöttem az operát, turbóba tettem, és bár homályosan és elmosódottan, de van Tornim és szeretem. *.* // igen, tudom, függő vagyok, de ezt már egyszer megbeszéltük ^^' // Most már nem vagyok ideges. Mert bár néha még elszáll az oldal, de tudom, hogyha nem is tökéletesen, de egy idő után visszajön. Szóval, happybogyó vagyok, és ez jó. Nekem is, és mindenki másnak. :D