Másodikán lesz a műtét.
Még mindig nem tudok napi rendre térni a dolog felett. Megint egy újabb keserű tapasztalat, hogy ahelyett, hogy a kórházunkban gyógyítanák a betegeket, inkább egy legyintéssel elküldik őket, aztán mikor rosszra fordul a helyzet, közlik, hogy műtét nélkül még van két éve vissza, folyamatos leépüléssel.
A műtétet választotta. Gyermekei, unokái vannak, akik mellett még sokáig itt szeretne lenni. De nagy a rizikófaktor. Vagy nem éli túl, vagy megbénul, esetleg újra meg kell tanulnia beszélni, járni. Mindezt azért, mert egy orvost fel mert ébreszteni éjjel, amikor az osztályra vitték. Minden esetre a műtétet egy másik városban végzik el, amin csodálkozni sem tudok...
Nem tudom, hogy még mi kell ahhoz, hogy észre vegyék, ebben a kórházban rohadtul rosszul működik minden, és kellene végre valaki, aki a kezébe veszi az irányítást, és tesz valamit, mielőtt több embert veszít el, mint ment meg. Igen, mint láthatod, sok a rossz tapasztalat.
Nem vagyok vallásos, de azért ilyenkor mindig összeszorult torokkal gondolok arra, hogy ugye ott fent van valaki, aki segít, vagy reményt ad? Ő minden esetre hisz, és ez több, mint elég.
Másodika...
Nem hiszek az Istenben, soha nem adott nekem erőt mából a holnapba lépéshez.
VálaszTörlésHiszek az emberben, akármennyire is szokatlan lehet. Néha meginog a hitem az emberben mikor olvasok ehhez hasonló sorokat.
De hinni kell az emberi szervezetben, az emberi akaraterőben, s az emberi belső energiában (semmi spirituális zagyvaság) :))
Gyógyulást kivánoko! Én szoritok! :$$$$$
Én hiszek, csak én egy felsőbb erőben. Egy olyanban, ami mozgatja a világot.
VálaszTörlésÉs hogy miért? Ez egy hosszú történet, talán egyszer szánok neki egy bejegyzést, de annyi a lényeg, hogy 3 év után gyűlöltem a munkahelyemet. Hétvégén itthon voltam nagyszüleimnél. Hétfőn reggel mentem volna vissza Pestre dolgozni, és aznap nagyon komolyan kijelentettem, hogy nem akarok visszamenni. Öt percre rá szétment a térdem, azóta volt két műtétem. Közös megegyezéssel egy évvel a "balesetem" után elváltak útjaim, addig tp-zen voltam.
Szóval úgy hiszem, kell, hogy legyen valamilyen irányító erő. Még akkor is, ha ez spirituális zagyvaság. ;) De hát ez van, halak lány vagyok. :P
De abban igazad van, hogy akaraterő nélkül én sem itt lennék, hanem sokkal rosszabb állapotban. Anélkül nem működött volna. :)
Majd a kórházunknak is szentelek egyszer egy bejegyzést, mert ami itt megy nálunk, azt hallani kell, olvasni róla... :/
Köszönöm szépen. *.*
http://smenytelen.blogspot.com/2009/10/magyar-egeszsegugy-az-en-szemszogombol.html
VálaszTörlésEz az én történetem :) régen írtam... de még mindig szívok az ott történt dolgoktól.
VálaszTörlésAmúgy puszillak Halacska! :) Itt a te Aranyhalad ;)
(Ugyan is én is halak vagyok! :D Sárkány beűtéssel ^^) - Sárkányhal?!
Elolvastam, és elképesztő, hogy mit meg nem engednek maguknak az emberek... Rossz látni, hogy elvégezték az iskolát, kell, hogy legyen bennük empátia, mégis valahol útközben elveszik belőlük, és hagyják, hogy egy beteg ember a tehetetlensége miatt ne érezze magát teljes értékűnek... Borzalmas, és siralmas. :(
VálaszTörlés*puszit dob, mindjárt többet is, az Aranyhalának* :) Én a blogspot szerint nem mondom ki, milyen beütésű hal vagyok *szakad a nevetéstől*, inkább a kínai horoszkóp szerinti bivalyt használnám, ha nem gond. :D
Szóval, Bivalyhal, aki még a Mercis csoki reklámon is képes elpityeredni, mert olyan megható, ahogyan az unoka átöleli a biciklijét javító nagypapáját... xD :)))
:)))
VálaszTörlésNincs kedved MSN-en felvenni? :$ Te mercis síró pici bivalyhal.. ^^
Én meg ráadásul pont kikaptam a két legnyomorultubbúl érző jegyet. A halak, meg a sárkány. Mindegyik szenvedély és érzelem függő, mindegyik társas, mindegyik kedves, s mindegyik függ valaki mástól. Bár a sárkánynál van hogy jó szeretős duma, de slussz.. a halnál meg a romantika xD De néha jobbnak érezném ha mondjuk ridegebb lennék, vagy keményebb, vagy határozottabb :)
Én hiszem Istent. Vagy sorsot. Vagy ahogy hívni akarod. Mindíg ad nekünk választási lehetőséget. Aztán persze néha, vagy sokszor a rossz utat választjuk. Én a balesetem előtt röhögtem a "spirituális zagyvaságokon". Ma már nem így van.Fiatalon is más volt a szemléletem az ilyen dolgokról, de ahogy idősödik az ember, sok mindent már másképp lát. De a lényeg, hogy mindíg mosolyogj! Üdv neked ! :)
VálaszTörlésJudit, egyet értek veled. :) A mosolynál nincsen nagyobb erő.
VálaszTörlésSokan kérdezték tőlem, hogyan bírtam ki ép ésszel a második műtétet. És csak azt tudtam mondani, hogy mosolyogva. Mert tényleg így volt. Ha komolyan belegondoltam volna abba, min megyek keresztül megint, lehet, hogy most depressziós lennék. De nem így volt, mert én sohasem azt csinálom, ami egy normális embertől elvárható, de abban az esetben ez így is volt jó! :)) Szia! ^^
A mosoly tényleg kell, jó dolog, s segít. De ez nem köthető embertől független erőkhöz példul. A mosolyt varázsoljuk magunkra, illetve mi keressük a világban ahol élünk.
VálaszTörlésBetegségem előtt sem hittem spirituális dolgokban, vagy vallási eszmékben (Isten, Budha, Krisna) és a betegségem után se hittem benne. Mindig csak magamra építettem, magamban bíztam.
Ha belegondolok abba, hogy sok dolog akaratomtól függetlenül müködik a világban, s nem rajtam múlanak a dolgok, akkor hamarabb beleőrülnék az életembe, mint hogy kimondom fapapucs... Szeretem az írányitásom alá vonni az életemet, a boldogságomat, a bánatomat.. :)
Ez is lehet egyfajta felfogás. Én mindig azt mondom, hogy abban higgyen az ember, amiben akar, de az erősítse a lelkét, és segítse át a bajokon. :)
VálaszTörlésMert a nem hit és a saját magunkba fektetett bizalom is lehet ugyan olyan erős, mint ahogy én hiszem, hogy a könnyed felfogásom és a sok mosoly volt az, amiért nem makkantam meg a második műtét után :P
Hooool vagy leányzó? :$$$
VálaszTörlésValahol Bú és Igazságtalanság szigeténél zátonyra futottam. :/ De remélem, hogy hamarosan erre jár egy hajó, felvesz, és elvisz innen.
VálaszTörlés