Pedig nagyon elegem van. Elegem van abból, hogy vannak emberek, akik csak belekötnek a másikba, jót nem tudnak adni, nem veszik a másikat ember számba, alapvető tiszteletet senki felé nem tanúsítanak. Ha meg véletlenül tele lesz a hócipő, és leírod a bánatodat, akaratlanul is egy harmadik embert bántasz meg vele, akit pedig semmiképpen sem akarsz, de a te idegeid is végesek. Na, ilyen helyzetben vagyok.
És tudnék megint írni, mert bánt, ami megy, és igen, tudom, hogy érzékeny vagyok, mindent a lelkemre veszek, és vele szemben a cérna is irreálisan gyorsan elszakad. Tudom, tényleg. De nem tehetek róla, egyszerűen rosszul vagyok. És most hallgatok ott, mert hallgatni kell, mert nem akarok bántani, pedig talán most még nyilvánvalóbb lenne a jogos sérelem.
Nem tesz semmit, mégis nagy a szája, ahelyett, hogy előre lendítene visszafog, elszívja az energiádat, rosszindulatú, egy csepp kedvesség nincsen benne. És ennyi negatív energiával körül véve nehéz pozitívnak maradnod, mosolyogni, kedvesnek lenni, segíteni, játszani, olyannak lenni, aki igazán vagy.
De próbálkozom, szóval ha van valami, akkor itt fogok panaszkodni, és kész. Gyermeteg sem akarok lenni, tényleg, nem a koromhoz való, méltó. Megéltem már egy s mást az életben, de még ennyi tömény rosszindulattal nem találkoztam. Pedig lenne mit mesélni a volt munkahelyemről.
Szóval, bízom abban, ha idejövök, és kiírok mindent magamból, akkor ott továbbra is mosolyogni tudok, és figyelmen kívül tudom hagyni anélkül, hogy valaki máshoz szaladnék, akit szintén nem akarok ilyenek miatt terhelni.
Előre is bocsánat, ha néhány bejegyzésem ilyen lesz, de fontosak az ottani emberek annyira, hogy ne bántsam, vagy terheljem őket.
*ölel*
VálaszTörlésköszi :)
VálaszTörlésÓóó..nagyon sajnálom ! Tudod én türelmes vagyok és hallgatok egy darabig az ilyen szituációkban, de aztán robban a bomba és olyankor nagyon bolond és vulgáris leszek sajnos. Tudom, hogy vannak helyzetek, amikor ezt nem lehet megtenni. De én szívesen meghallgatlak, ha ki akarod beszélni magadból. msn: jucim68@gmail.com
VálaszTörlésMost küldök egy erősítő, vígasztaló virtuális ölelést Neked!
Az elsőt félregépelt msn cím miatt töröltem :)
VálaszTörlésItt mindig lehetőséged lesz, hogy kisírhassad magadat, hogy a legmélyebb gondolataidat megoszthassad, mert mindig kiváncsiak leszünk rá.
VálaszTörlésEttől vagyunk emberek, és ettől élet az élet. Sokszor betelik a pohár, elszakad a cérna, és ilyenkor magábaroskad az ember, de ha van lehetősége és elég késztetést érez, ahhoz, hogy gondolatait megoszthassa másokkal, akkor talán könnyebben túl tud jutni a nehézségein.
Judit, én is a sokáig hallgatok, majd robbanok típus vagyok amúgy, de miatta tényleg irreálisan gyorsan elszakad a cérna.
VálaszTörlésDe ott tényleg nem akarok gondot okozni, mert már így is többször nyitottam ki a számat, mint kellett volna, és van ott egy ember, akihez mindenki szalad a problémáival, és azon csodálkozom, hogy ezek a terhek fizikailag még nem hajlították meg a vállát.
Szóval én rá nem akarok a bolond, érzékeny lelkem miatt többet pakolni. Inkább itt "járatom a számat", ha böki valami a csőrömet. :D
A virtuális ölelést nagyon köszönöm, jól esett. *.* Nagy ölelést küldök én is neked. Msn-re pedig felveszlek majd. ;)
Dani, jó azt hallani, hogy nem zavaró, ha arról írok, hogy mi bánt. Sokszor könnyebb leírni, mint valaki másnak szóban elmondani. Mert a szavakkal együtt a hangban kifejeződnek az érzelmek, amik sokszor más útra térítik a fájdalom kifejezését, és a végén nem az lesz belőle, mint aminek az elején elindult.
VálaszTörlésÉn mindig írásban fejeztem ki, ami bántott, versben, novellában, de mindig írtam. Az a furcsa, hogy a gondolataimat, azt, hogy mit érzek, most többen elolvassák, és furcsa pillantások helyett támaszt kapok, ami a világban felbecsülhetetlen érték.