Mégis én leszek az, aki valamelyik nap felhívja majd az orvosát, hogy megbeszéljék a műtét időpontját. De megmondom neki, hogy vagy altatással csinálja, vagy összeakasztjuk a bajszunkat. Nem engedem meg még egyszer a gerincérzéstelenítést. Fél éven belül kettő volt, nem kell ott még csak véletlenül sem elbarmolni valamit. Altatás lesz, és kész. Azért persze viszem majd a mamámat. Neki még a dokim sem mer ellent mondani. xD De ő csak biztonságért lesz ott, ha mégis makacskodna a doki.
Amúgy azt mondják, hogy max egy hónap, és rendbe jövök. Úgy bírom, mikor benyögik ezeket a laza dumákat. Felfogták ők egyáltalán, hogy már megint felvágják a lábam, lesz benne egy rakat varrat, megint cső lesz majd a lábamban, és ameddig nem mozog rendesen min. 1 hónapig megint adhatom magamnak azokat a rohadt injekciókat? Nem, hogy a francba is, nem tudják felfogni. Mert ép ésszel nem lehet felfogni, hogy mi lemondással jár ez az egész, és milyen lelkierőt kell összegyűjteni ahhoz, hogy akkor is mosolyogj, amikor ordítani lenne kedved. Nem tudják.
Félek. Nem féltem az elsőnél, nem féltem a másodiknál, de ettől rettegek. Félek, hogy nem leszek erős, és félek a fájdalomtól. Fizikailag ki fogom bírni, de annyira félek attól, hogy lelkileg nem tudok megbirkózni vele.
Értem én, hogy miért most kell. Télen itthon lábadozhatok, legalább biztosítva leszek, hogy nem járkálok majd a csúszos utakon, de az megint legalább három rohadt hosszú hónap, amikor szinte bezárom magam egy rohadt arany kalickába.
Majd holnap minden jobb lesz. Ma még túl friss az elhatározás.
Sokszor féltem én is, és sokszor hoztam közel azonos döntéseket, és sokszor vittem magammal én is az apumat :)
VálaszTörlésBárhogy is döntes, bármi is lesz a végeredmény , mindig lesznek emberek, akik veled együtt félnek, rettegnek, s még a fájdalmat is átveszik ha kell.
Szeretnék ezen emberek sorai közt állni!
Egész életünkben folyamatos döntések elé vagyunk állítva. Minden egyes kis pillanat, ami meghatározza az életünket, egyedül csak a mi döntéseinktől függ..
VálaszTörlésNincs olyan döntés, amely nem járna következményekkel, mert ha ez nem így lenne, akkor semmi féle értelmet nem tulajdoníthatnánk neki.
Ez egyedül rólad szól, a saját döntéseidről. A saját életedről, amiről te magad egyedül döntessz.
Lehetőséged van a gyógyulásra, egy új élet elérésére, de ahhoz áldozatot kell hoznod, mert anélkül semmit sem érhetnél el. Ismerős érzések lehetnek ez számodra, mert már párszor túlestél rajta. Megtapasztalhattad legbelül, hogy ez milyen fajta érzéseket vált ki belőled, hogy milyen viszontagságos úton mész keresztül, hogy mennyi szenvedés kisér végig, hogy mennyi áldozattal és lemondással jár, de másképp ez nem lehetséges. Egy orvos nem tudja átérezni, hogy az ember milyen dolgokon megy keresztül, de a saját érdekével és együttérzésével próbál segíteni, hogy a betegség a gyógyulás állapotába kerülhessen. Újra szembesülsz azokkal a megpróbáltatásokkal, amivel már kétszer találkoztál. Most újra át kell élned és ezért fogott el ez a fajta félelem, rettegés, mert rossz újra belegondolni és átérezni. Legszivesebben elfelejtenéd, soha többet nem hallanál róla, de most újra elérkezett és újra erőt kell venned magadon. Újra farkasszemet kell nézned vele és újra hinned kell abban, hogy csak te kerületsz ki győztesen belőle, mert te az életet választottad, mert élni akarsz. Mindig csak ez kell, hogy a szemed előtt lebegjen.
Az embert mindig csak az élni akarás vágya és reménysége erősítheti meg a hitében. Ez a hit pedig mindenen képes győzedelmeskedni. Nincs az az idő, ami kárbaveszne, mert még fiatal vagy, előtted a nagybetűs élet, és minden lehetőség megadatott számodra, csak élned kell vele, és leginkább saját magadban megbízni.
Annak örüljél, hogy vannak olyan emberek, akik örülvesznek, akikben megbízhatsz, akik segítenek átlendülni az összes akadályon, így pedig több értelmet tulajdoníthatsz mindennek és főleg az életednek, mert nem vagy egyedül, még akkor sem, ha sokszor azt érzed, hogy ez az én saját betegségem. Három hónap ugyan hosszú idő, de a körülötted élők, a veled együttérzők, az új barátok mind-mind segíthetnek, hogy ez az idő gyorsan elteljen. Semmi sem lehetetlen.
Legfőbbképpen egy megbízható, szeretni tudó partnere, társra lenne szükséged, akire rábízhatnád az életedet, akire bármikor, bármilyen helyzetben támaszkodhatnál, megbízhatnál. Aki képes lenne átsegíteni a nehéz helyzeteken és boldogabbá, könnyebbé tenné az életed. Egy ilyen emberre is biztosan szükséged van, és akkor az a 3 hónap nem is lenne olyan mint egy zárt arany kalitka.
VálaszTörlésTudom, hogy mi előtt állsz. Azt is tudom, hogy annak árnyékában is vállalnám a bezártságot , a fájdalmat, a kiszolgáltatottságot, hogy már átéltem nem egyszer. Mert ott a cél: a teljesebb, egészségesebb, fájdalommentesebb élet. Az "aranykalitkás" időszakban pedig nem fogsz unatkozni, majd sokat beszélgetünk. :)
VálaszTörlésTudom, hogy nem kellene panaszkodni, mert az én javamra válik ez majd, de az elhatározás szíven ütött, és fájt, no. Arról nem is beszélve, hogy tényleg félek, de persze nem igazán mutatom ki, hanem végzem a mindennapi kis teendőimet, és ez megnyugtat. :)
VálaszTörlésKöszönöm nektek a szép szavakat. ^^ Szeretek ilyenkor feljönni a blogra, mert tudom, hogy értékes emberek szívből jövő szavai várnak rám. :)
*mindenkit szorosan megölel*
Mert ma szeretem nap van. :D
Ez csak hozzáállás kérdése
VálaszTörlésAz, hogy szeretem nap van e? :) Az mindenképpen hozzáállás kérdése, meg azért fontos, hogy a környezet hogyan hat az emberre. Mert ha éppen a fejemen táncolnak, akkor ha megfeszülök, sem lesz szeretem nap. :D :D
VálaszTörlésMikor lesz szerelmes nap?
VálaszTörlésamikor egész nap csak szerelmes leszel és el felejtessz minden féle rosszat
Nem tudom mikor lesz, de lehetne már. Szeretek szerelmes lenni, és szeretve lenni. *.*
VálaszTörlésDe hiába nézem a naptáramat, egyik nap sem lett beszínezve szerelem színűre. :)
De azért nem vagyok ám mindig morgós, meg izééé, csak mostanában így jött ki a lépés. ^^"
VálaszTörlésAmúgy egy mindig mosolygós, kuncogós nőci vagyok. :D *aki még mindig el tud pirulni*