Eltűnő boszorlány előtűnik - nem mindegy a kettő :)

Akár azzal is kezdhetném, hogy Tündérbogyó Happybogyó jelenleg. :)) Nem tudom, hogy ki mennyire ismerte a körülményeimet, de az utóbbi időben, kb 5-6 hónapban, tartós álláskereső voltam. Nagyon rossz tapasztalatok gyűltek össze ezen hónapok alatt, hiszen az összes helyről, amit megpályáztam, még csak annyit sem kaptam, hogy fapapucs, nem hogy visszahívtak volna, esetleg be egy állásinterjúra. Nem akarok részletezni, milyen elkeserítő a dolog, akik a torniról ismernek, tudhatják, hogy áprilisban szinte teljesen eltűntem. Akkor éltem meg a mélypontot, és akkor ütközött ki a legnagyobb elkeseredés is rajtam, hogy mi lesz velem ezek után...

Talán egy hete, másfél hete, hogy összeszedtem magam, és azt mondtam, hogy jó, akkor új önéletrajz, ami persze nevetséges, mert ugyanazokat az információkat tartalmazta, mint az előző, de akkor is kellett a megújulás. Nem voltam éppen itthon, mamám be volt sózva, és egy hirdetés alapján felhívott egy telefonszámot, és elkérte az elérhetőséget, e-mail címet (!), az én 65 éves mamikám, én meg elküldtem az önéletrajzomat, mondván, semmit sem veszíthetek, főleg azután nem, hogy a mamám hívta fel őket helyettem, mert a drága lelkes volt. xD

Két napig vártam, majd azt gondoltam, hogy ebből már nem lesz semmi, amikor kora délután megcsörrent a telefonom, ez volt pénteken, és hétfőre behívtak állásinterjúra. Öt hónap után (!), gondolom, mondanom sem kell, hogy ez mekkora öröm volt. Izgultam, már hogy ne izgultam volna, amikor a térdem miatt itthon voltam két évet, és teljesen elszoktam attól, hogy milyen, amikor az ember irodában dolgozik...

De csinosan felöltöztem, titkárnő múltamra visszatekintve tudom, hogy mit várnak el öltözködésnél, így nagy meglepetés volt a cégnél a lezserség, és itt nem csak az öltözködésre gondolok, de ez már egy másik dolog. 

Megtörtént az ái, nem voltam benne biztos, hogy visszahívnak. Itt említeném meg, hogy alkatilag duci vagyok, ami engem nem zavar, de sok munkáltatót igen, így leginkább arra gondoltam, hogy emiatt nem hívnak vissza. Még aznap telefonáltak, hogy mehetek a kövi fordulóra.

Ez is megvolt, végig ültem két órát, megnéztem a többi kollegina hogyan dolgozik, aztán egy két órás képzést is, és szerdán, meglepő módon mehettem a következő fordulóra. Igen, tudom, hogy sok, de ez kell is, ahogyan látom.

A szerdai nap gyakorlat volt, elmegy kategóriába soroltam magamat. És mi történt? Visszahívtak.

Ma volt a második gyakorlati nap, ma még inkább nem éreztem, hogy jó volnék. Nem vagyok vallásos, meg sem vagyok keresztelve, szerintem értitek a lényeget, nem kell ragoznom, de az egy órás gyakorlat után, mikor elmentem mosdóba, a wc-n ülve imádkoztam, hogy vegyenek fel, és leszek ennél jobb is. xD

A végén szinte biztos voltam abban, hogy nem én leszek az, akit választanak.

És felvettek...

Én annyira, de annyira boldog vagyok, hogy azt szerintem sokan el sem tudnátok képzelni. Azóta vigyorgok, mint a tejbetök, két szomszédommal is annyit beszélgettem, hogy szerintem azt hitték, hogy szedek valamit. Aztán itthon is, nem hagytam mamámékat szóhoz jutni legalább 20 percig, annyit beszéltem. xD

Amúgy közben rájöttem, hogy rémesen kevés az önbizalmam, a magamba vetett hitem, hogy lehetek sokkal jobb is... Ez a régi állásom átka, de nagyon remélem, hogy hamar lekopik rólam, főleg most, hogy a csoportvezető majdnem velem egykorú, és hihetetlenül türelmes, ha pedig valamit elront az ember, nem legorombít, hanem elmagyarázza, hogy legközelebb mit kell csinálni ahhoz, hogy ez ne forduljon elő. :)

Név szerint nem szeretnék reklámozni, ez egy telemarketinggel foglalkozó cég, és tetszik, amit csinálnak, és ha kicsit több tapasztalatom lesz, bízom abban, hogy nekem is úgy fog menni minden, mint a többi lánynak. :)