Kéz

Csütörtökön jöttem rá arra, hogy teljesen másképpen fogom meg valakinek a kezét séta közben és másképpen egy gyermekét. Először nem értettem, hogy miért, hiszen meg voltam győződve róla, hogy én csak úgy tudok kezet fogni, ha az én kezem van hátul. Most nézhetném tudományosan is, hogy könnyebb, ha egy gyerek kezét előlről fogom meg, mert nem kell nagyot hajolni, de akkor egy felnőtt kezét, aki pl velem egy magas, annak miért nem elől fogom?
És a válasz, számomra legalábbis nagyon egyszerű lett. Amikor egy kisgyerek fogja meg a kezemet, akkor neki kell biztonságot nyújtanom, hogy ott legyek, akibe kapaszkodhat, aki megtartja, aki mellett jól érzi magát, és nem kell figyelnie.
Amikor egy felnőtt kezét, legyen az férfi vagy csak egyszerűen a mamám keze, amit én nem találok cikinek néha megfogni a városban sem, automatikusan úgy tartom, hogy én érezhessem magam biztonságban, én legyek az, akit óvnak.
És ez tényleg így van. Szeretem az újdonságot, a változatosságot, de valahol vágyom az állandóságra és legjobban a biztonságra. És ezt ez egy ilyen kézfogással meg is kapom. De ugyanakkor szeretek óvni és biztonságérzetet is adni, ezért is kerül állandóan kívülre a kezem, ha kis praclit fogok.

Szeretem hangoztatni, hogy van bennem feminizmus, hogy talán a szüfrazsettek korába kellett volna születnem. Ezt bizonyosan az oroszlán asszcendensem és a kos holdam mondatja velem. :) De közben ott van a halak horoszkópom, vágyom a családra, arra, hogy védjenek, hogy NŐ lehessek, hogy ne kelljen olyan terheket cipelnem, mint egy férfinak. Nem vagyok az, nem az van belém programozva. A mai világ körülöttünk túlságosan hipnotikus erővel hat a fiatalokra, akik elhiszik, hogy nekünk ugyan olyanoknak kell lennünk, mint a férfiaknak. Erősnek, bátornak, kitartónak, leleményesnek, határozottnak, törtetőnek és még sorolhatnám. Közben pedig elfelejtjük azt, hogy mire van kódolva a nő. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a nőnek a tűzhely mellett van a helye, mert igenis dolgozzon, keressen, szocializálódjon, ismerkedjen, építsen ismeretségeket és barátságokat, tanuljon, élvezze az életet, tanulja meg, hogy a világ nem rózsaszín színben pompázik, vannak jók és rosszak, magyarán mindenhez legyen joga egyenlően, mint egy férfinak. Legyen meg a lehetősége, hogy ugyanolyan jól keressen, mint egy férfi, ne legyen a neme miatt diszkriminálva. De amikor a párjával, férjével van, amikor otthon van, és a világ már nem nyomul, hogy minél több elvárást terheljen a vállára, akkor az lehessen, aki. Nagybetűkkel, NŐ. Aki igényli a figyelmességet, hogy megöleljék, hogy éreztessék vele, hogy különleges, hogy fontos, hogy nélküle teljesen más lenne az élet. Üres és kopár.
Mert a nő színezi meg a Férfi életét, ő ad ízt neki, illatot és zamatot. Ezért engedje meg a világ, hogy felnyissuk a szemét, és megmutassuk neki, hogy ha a Nő nem Nő lenne, akkor nem ugyanolyan lenne a világ és az élet. :)

Ezt a kedvenc kis szösszenetemet pedig küldöm minden Nőnek, hogy érezzék, fontosak a világban!

A NŐ

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: "Miért töltesz annyi időt ezzel?"
És az Úr azt felelte: "Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt?
Mosható legyen, de ne műanyag. Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell. Képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket karjában tartani, megölelni őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott térdtől az összetört szívig és mindezt mindössze két kézzel."

Az angyalra mindez mély benyomást tett.
"Csak két kéz...lehetetlen! És ez a standard modell?! Túl sok munka ez egy napra..., várj holnapig, és fejezd be őt akkor!"

"Nem" mondta az Úr. "Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt,mely szívem legkedvesebbje lesz."
"Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni."

Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
"De Uram, olyan puhának alkottad őt!"

"Igen, puha" mondta az Úr. "De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz!"

"Tud gondolkodni?" kérdezte az angyal.

Az Úr azt felelte:
"Nem csak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is."

Az angyal megérintette a nő arcát...
"Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt. Túl sok terhet róttál rá!"

"Nem ereszt...ezek könnyek" javította ki az Úr az angyalt.

"Az mire való?" kérdezte az angyal.

És mondá az Úr:
"A könnyekkel fejezi ki a bánatát, kételyeit,szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét."

Ez igen nagy hatást tett az angyalra:"Uram, te zseniális vagy! Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos!"

"Valóban csodálatos! A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.
Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél.

Harcol azért, amiben hisz. Kiáll az igazságtalansággal szemben. Nem fogadja el a "nem"-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi barátját az orvoshoz,ha fél.
Szeretete feltétel nélküli.
Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak.
Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.

Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.

Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

Csak egyetlen hibája van:

Elfelejti, mennyire értékes..."

Ui.1: Nem, nem lettem vallási fanatikus, csak szeretem ezt a kis "történetet". :)
Ui.2: Mondtam, hogy valahol a szüfrazsettek világában kellett volna születnem. :))