Pénteki program 1.1

Ha már annyira ódzkodtam ettől a naptól, megjegyzem jogosan, akkor már elmesélem, hogyan sikerült.
Először is, megkövetem Gerryt, egy vérvétel tud vicces lenni. xD El sem hiszem, hogy én ezt most tényleg leírtam... Ülök bent a nővérkénél, már két perce paskolgatja a kezemet, egyszer csak rám néz és megszólal:
Most szépen kimegy, megkeresi a kint felejtett vénáját, és ha megtalálta, majd visszajöhet!
Elkezdtem nevetni, miközben a nővér tovább mondogatta a magáét, és közölte velem, hogy az csak egy tévhit, hogy vérvétel előtt nem szabad inni. Szóval, legyek szíves, és máskor jó sok vizet igyak meg, főleg akkor, ha ilyen nehéz nálam vénát találni... Erre mondtam neki, hogy második műtétemnél át kellett rendezni kétszer is a műtőt, mert először csak a jobb kezemben találtak vénát, de az is eldurrant. :))) Aztán vissza kellett cuccolni a bal kezemhez. xD
És olyan jól elbeszélgettünk közben, hogy szinte nem is fájt a vérvétel. Azért, amikor a tűt beszúrta, sziszegtem, mert azt kellett, meg nem is én lettem volna, ha nem sziszegek. :P Most az a vicces, hogy bár a bal kezemből vettek vért, nekem a jobb kezem fáj... :D Nem baj, amúgy is mindig úgy gondoltam, hogy kicsit furi vagyok. xD

Aztán jött a nap második része. Ugye csak 10-re volt időpontom, de vérvételre meg 7:30-ra kaptam, és 8 körül már végeztem is, úgy döntöttem, hogy nem megyek haza, mert mire haza érek, meg minden, addigra jöhetnék is vissza. De 9:15-kor a sors közbe szólt, haza kellett sietnem... xD De 10 után pár perccel vissza is értem. És utána várakoztunk, ugyanis főorvos úrnak hirtelen lett egy csomó műtéte... Mondogattam magamban, hogy én erre úgy is fel voltam készülve, meg amúgy is ült mellettem egy szimpatikus nő, aki a nagy fiát kísérte el, és tök jól elbeszélgettünk. Ők kissé idegesek voltak, ami egy idő után rám is átragadt.
Aztán az egyik műtét után, amikor átszaladt, rám nézett hirtelen, és megszólalt:
- Maga rám vár, kapott időpontot?!
- Igen, kaptam ....kétől.
- Hát, rosszul tette, hogy adott magának!
Ezzel fogta, és az orromra csukta az ajtót. xD Én meg csak hápogtam hang nélkül, köpni nyelni nem tudtam. Aztán megint elszaladt műteni.
Egy jó másfél óra múlva visszaért, rám nézett, és végül beengedett, és ezt szó szerint kell érteni, hogy beengedett végül, mire gyorsan letámadtam, és mondtam, csak fél percet kérek az idejéből, szeretném, ha felvenne előjegyzésbe csavarkiszedésre.
Erre rám nézett, és közölte bocsánatkérés közepette, hogy most nem tud felvenni sehogyan sem, mert rengeteg a műtéte, és hívjam fel február elején, és akkor telefonon megbeszéljük.
Kb. hat órát, egy kicsivel többet, vártam rá, és nem voltam egy teljes percig a rendelőben. xD
Nem baj, felöltözöm, elindulok a buszmegállóba, erre az orrom előtt elmegy a busz... Nagyon nem az én napom volt, én megmondtam előre. Szóval, két választásom volt. Megvárom a buszt, ami fél óra múlva jött volna csak, vagy hazasétálok. Mivel féltem a lábamat, nehogy megcsússzak, ami érthető, kerek egy percig azt mondtam, hogy várni fogok. Aztán mégis elindultam gyalog, mert baromira fáztam egész nap, ugyanis szerintem a kórházat sem fűtötték most, ott is rohadt hideg volt. Jó 25 perces séta után otthon voltam, és büszkén jelenthetem, hogy megint forró teát iszom, mert megfáztam a kórházban, meg útközben... x"D

Itthon olyan elcsigázott voltam, hogy 10-kor, mint a jó kislány, én is ágyban voltam, és másnap 10-ig úgy aludtam, mint akit fejbe kólintottak. xD
Ezek után mondja bárki is, hogy nem tartok jogosan az ilyen kontrolloktól... :D