Pénteki program

Eh, nem ugorhatnánk át a pénteket? ^^" Semmi kedvem az egész napomat a kórházban tölteni. :S Reggel fél nyolcra kell bemennem, mert először vérvételre megyek. El sem hiszitek, hogy mennyire be vagyok parázva előre. xD Utálom a tűket, meg azt is, ahogyan a nővérek olyan lazán kezelik ezt a dolgot, meg azt is, hogy én akkor sem tudok más felé nézni, mert abba meg bele is hülyülnék, ha nem nézhetném. Mondhatnám azt is, hogy konkrétan pánikolok a tűktől. x"D Gerry mondta régebben, hogy a vérvétel vicces. Próbálom megtalálni benne a morbid humort, de egyelőre nem megy. xD Tudom én, hogy ez fontos, meg az én érdekemet szolgálja, mert meg kell tudni, hogy miért romlott kilenc hónap alatt majdnem egy teljes dioptriát a szemem. :S De akkor is hiszti van, mert nem szeretem a tűket. ^_^""

Aztán tízre mehetek a térdszakrendelésre egy utolsó kontrollra, meg, hogy megbeszéljük, hogy mikor szedje ki a csavarokat. És ebben az a vicces, hogy ezután a megbeszélés után dokimtól is fogok kapni vérvételre egy beutalót, amit el kell végeztetnem a műtét előtt. :') Oké, rájöttem, kínomban tényleg tudok rajta nevetni. xD
Amúgy ezzel az egésszel nem lenne semmi bajom, ha:

1. Nem félnék a dokitól halálosan. xD Komolyan mondom, szerintem a pasi tuti skorpió, mert olyan tipikus szúrós tekintete van, mint a skorpióknak. És akkor még hogy tud kiabálni, meg veszekedni...

2. Tudnám, hogy tényleg bejutok 10-kor hozzá. De úgyis a sürgős eseteket hívja be először, szóval jó, ha délután egy vagy kettő felé behív. : /

És ismerem magam annyira, hogy annyira stresszelni fogok, hogy mire haza érek, nem lesz energiám semmihez. Már múltkor is így volt. Tudom, hogy hülye vagyok, de nem tudok másképpen állni ehhez a pasihoz. Már ma is alig lehetett kommunikálni velem, ezért sem mentem fel tornira sem, mert nem akartam véletlenül megbántani valakit. :D De milyen rendes vagyok, hogy nem szabadítom másokra ilyenkor elbűvölő természetű önmagamat. :)))
Reméljük, hogy szombatra kipihenem ezt a tortúrát. :)