Vicces család a mienk. Én kezdtem el eleinte nézni a házalakítást, aztán szipogva meséltem általában, hogy milyen csodálatosak a műsorban adó és kapó emberek, és hogy milyen boldogság önt el, amikor látom az örömüket, és a hálát megcsillanni a szemeikben. Arról nem is beszélve, hogy a műsor elején és végén is sírni szoktam. Már szinte megszokott, hogy egy bizonyos időpontban felhangzik az orrfújásom.
Aztán a papám is rákapott, és már-már szinte ijesztő, de szinte teljesen egy időpontban fújjuk az orrunkat, pedig más-más helyiségben nézzük a tv-t.
A duóhoz mostanában egy harmadik orrfújás is tartozik, a mamám is bele-bele néz, aztán műsor után mindhármunk szeme piros, és mindig azt mondjuk, hogy a következő adást már nem nézzük meg. Aztán másnap valamiért megint bekapcsoljuk a tévét, és együtt sírunk, együtt örülünk a családokkal.
Talán csak jó látni, hogy van olyan műsor, amely tényleg ad is valamit az embereknek. Emellett pedig csodás dolog látni az összefogást, és azokat az önkénteseket, akik direkt egy-egy család házépítéséhez csatlakoznak más városokból, csak mert együtt éreznek velük, hasonló életutat kellett megtenniük.
Hosszú idő óta az első olyan adás, ami lehet, hogy rengeteg embert köt a tévéhez, mégsem ítélem badarságnak, mert az összefogásra buzdít, arra, hogy a közösség fontos, és akkor a leginkább erős, ha összetart.
En magam is szeretem az ilyen musorokat.
VálaszTörlésMa valahogy extra jokedvem van, mert kepzeld +20 fok lesz!hello!!ez Kanada, itt ilyenkor szokott ujra havazni kezdeni:)
Szoval amiert leirtam, hogy amikor ilyen jokedvem van, az irast is mashogy olvasom, es arra asszocialtam, hogy a papaddal sztereoban fujtok orrot:)de nem kinevetlek, csak aranyos, tetszik:)
A kozosseg tobbek kozott azert is fontos, mert alakitjuk, formaljuk eygmast, neha szo nelkul is.Mint peldaul Te is a papadat:)
Akkor veled együtt örülök, mert itt is csodálatos idő van, és az ablakom előtt virágzik az aranyeső, majd csinálok róla képet. :)) És örülök, hogy nálad is jó idő van. :)
VálaszTörlésNem gond amúgy, tényleg vicces a dolog, mert utána tényleg mindig mondogatjuk, hogy nem nézzük meg többet a műsort, aztán másnap megint bekapcsoljuk a tévét, és orrot fújunk. :)))
Amúgy még a papám érzékenyebb, mint a mamám. Ő meg szokott minket mosolyogni, ha egy filmen sírunk. :)))
Mi is szeretjük a házalakítást, és én is menetrendszerűen sírom el magam. :D
VálaszTörlésSzerintem nem is tud az ember nyugodt maradni, amikor ilyen sorsokról hall, aztán meg az örömet látva nem lehet visszafogni a könnyeket. :))
VálaszTörlés