When a dream comes true

Tavaly ilyenkor volt egy kívánságom. Az ősz beköszöntével arra vágytam, hogy én is visszakerülhessek az iskolapadba, hogy tanulhassak. Tovább kellett erre várni, mint gondoltam volt, de nyár közepén végre valóra vált a kívánság, hiszen bekerültem egy tanfolyamra, és most azt tanulom, ami igazán érdekel. Dajka tanfolyamra járok, és a héten megvolt az első két gyakorlatom is. Elmondani nem tudom, hogy milyen sokat is jelent az nekem, hogy gyermekközösségben dolgozhatok, hogy kis gyerekek vesznek körbe, akik minden bizodalmukat az óvó nénikbe és a dajka nénikbe fektetik. Látszik a csillogó szemükben minden, az is, amit éppen ki nem mondanak.

Tele vagyok új tudással és élményekkel, néha azt hiszem, hogy ez az öröm, ami két év után megtalált, szét fog feszíteni. Azt hiszem, ezt hívják elégedettségnek is. Elégedett vagyok, mert ott vagyok jelenleg, ahol lennem kell. Szeretnék ezen az úton maradni, és nem letérni. Követni a hívó hangot, aminek 7 éve hátat fordítottam.
Azt mondják, hogy a 7 év sorsdöntő. Nem csak párkapcsolatokban, az életben is. És ez rám teljesen igaz. 7 éve egy másik utat választottam. Nem bántam meg, mert rengeteget tanultam, és tapasztaltam. Ezek nélkül ma kevesebb lennék. De a mellékútról újra rátaláltam a főútra. Meg kell mondjam, hogy azért, mert ez az út nem rögös, hanem kibetonozott, ugyanúgy nehéz. De most megvan az akarat és a vágy, hogy haladjak előre, és ne álljak meg egy pillanat erejéig sem.