Év eleji töprengés 18+

Először is, bár kicsit megkésve, de mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! Legyen szebb, jobb és még boldogabb ez az évetek, mint az előző volt, álmaitok, vágyaitok pedig váljanak valóra! :))

Én, ahogyan a címben is írtam, töprengek. De ez már a két ünnep közötti időszakban is jellemző volt rám, hogy a nagy rohanások közepette, mint Lót felesége, sóbálványként leálltam valahol útközben és elmerültem a gondolataimban.
Megijeszt, hogy egy bizonyos kérdés zakatol már mióta a fejemben. Nem hittem volna, hogy valaha is egyáltalán elgondolkodom ezen az eshetőségen. Nem akartam. Mert...., elválasztanak minket a falak, aminek legtöbbjét, igaz, védekezésből, de én emeltem fel közé és közém. Most mégis, hiába nézek minden felé, csak azt látom, hogy egyre inkább lejjebb süllyedünk, és hirtelen gyorsasággal veszítjük el a jogainkat, megtépázzák a lehetőséget a szabad döntésben, lassan ott tartunk, hogy a szabad gondolkodásban. Megtépázzák a szárnyainkat, nem engednek minket repülni. Eljöhet még újra az egypárt rendszeres korszak, ha nem figyelünk oda.
Én pedig félek. Nem engedtem eddig senkinek, hogy megnyírja a szárnyaimat, én mindig a föld felett lebegtem, kimondtam, ami a lelkemet nyomta, véleményt formáltam, kiálltam a szavaim mellett, vállalva még azt is, hogy érettségi évében majdnem kéthetes kényszerpinőre küldte az igazgató iskolán belüli politizálás miatt az egész osztályt, köztük engem is, aki a leghangosabbak közül került ki.

És most itt van valaki, aki megmondja, még ha nem is ilyen nyíltan, de az alkotmányt megváltoztatja, bele akar szólni a Nemzeti Bank ügyeibe, aki megzsarol, hogy ha nem lépek vissza az állami pénztárba, akkor elveszi az állami nyudíjamat, szinte élvezettel kihangsúlyozva, hogy akkor pontosan milyen keveset kapok majd, és itt van valaki, aki beleszól abba, hogy mit tudhatok meg arról, hogy mi történt itthon vagy a  nagyvilágban, beleszól abba, hogy milyen zenét hallgathatok főműsoridőben, beleszól abba, hogy mit írhatok le egy fórumba, vagy éppen egy blogba, máskülönben keményen büntetnek.
Úgy érzem, hogy megfulladok.
Szóval gondolkodom egy ideje. Talán menni kellene. De félek attól, ami nála várna. Attól, hogy három nap alatt szétszednénk kicsi darabokra egymást. De itthon sem jó már.
Vissza akarom kapni a szárnyaimat.