25

Huszonöt éves lettem én,

meglepetés e költemény,

csecse

becse:

ajándék, mellyel meglepem

e kávéházi szegleten

magam

magam.

Azt hiszem, hogy ez mókásabb lesz akkor, amikor majd harminckét éves leszek, addig hanyagolom. :))

Megint elröppent egy év, és én itthon lábadozva alig vettem észre az idő múlását. Egyik nap követte a másikat, teltek a hetek és a hónapok, és most itt vagyok. Történt velem sok rossz, vagy ha nem is rossz, akkor kellemetlen és fájdalmas.

De megismertem rengeteg csodálatos embert, akiknek a társasága felüdülést jelent a mindennapjaimban. Találtam a fanfiction írás után egy olyan közösséget, ahol még jobbra fejleszthettem a tudásomat, az írásomat, és itt is hiszem, hogy olyan emberekbe botlottam, akikkel még nagyon sokáig szeretném tartani a kapcsolatot.

És itt vagyok megannyi tervvel és reménnyel, amik szeretném, ha majd valósággá válnának. Hiszem, hogy majd beteljesülnek, mert nincsen lehetetlen, csak tehetetlen ember. // Ez idézet volt valakitől. :D //

Én meg nem igazán a tehetetlenségemről vagyok híres, csupán a két ballábasságomról, de ezt meg majd valahogyan megoldom. :)

Sok mindent tudhatok magam mögött, de a lényeg még előttem áll, szóval bátran fogom meg a kinyújtott kezet, és hagyom, hogy húzzanak előre, a visszatartó kezeket pedig végleg elengedem.

Már másfelé tartok. :)