Julie and Julia

Nem terveztem, hogy írok mostanában, bár tudom, hogy megígértem. Több filmről akartam írni egy nagyobb összefoglalót, de az az igazság, hogy a Julie and Julia most megfogott annyira, hogy ne akarjak más filmről írni. :) Kétkedéssel ültem le, hallottam hideget-meleget a filmről, de legtöbbször azt a véleményt, hogy unalmas, 30 perc már rekordnak számít, ha valaki annyit meg tud belőle nézni. Én meg ott tartok, hogy bár már véget ért a film, én még mindig nézném, mert a gasztronómia világát, az evés és a főzés igazi szeretetét tárta elénk ez a film.
Nem lettem okosabb, hogy miként kell egy-egy ételt elkészíteni, de meghozta a vágyat arra, hogy újra több időt töltsek a konyhában. Sőt, több, mint 8 éve vegetáriánus vagyok, de kedvem támadt húsos ételekkel kísérletezni. Persze, egy főkóstoló kellene, mert ennyire nem buzog bennem a vágy a főzésnél... :))
De szinte érzem a frissen vágott fűszerek illatát az orromban, az ízeket a számban.
Egyedül a film vége nem tetszett. Ott úgy jött le, hogy Julia nem kedvelte Julie-t, és ostobaságnak tartotta, amit csinált. Szerintem viszont fantasztikus volt, hiszen a példa is mutatja, hogy ebből az igaz kísérletből, amit Julie csinált végig egy év alatt, miszerint elkészíti Julia Child ötszázvalamennyi receptjét, könyv és később film is készült.
Ez a film két nőt mutat be, akik megpróbáltak értelmet nyerni az életüknek, hogy találjanak valamit, amiben jók, amivel megváltoztathatják az életüket, miközben bebizonyítják maguknak, hogy érnek is valamennyit. Ez a film, bátran állíthatom, hogy a kevésbé szkeptikusoknak és titokban optimistáknak erőt ad ahhoz, hogy bátran belefogjanak valamibe, amiben úgy érzik, hogy képesek megfelelni.