Nem kérek mást, csak egy kis napfényt...

De most komolyan. Minden reggel, miután felhúzom a redőnyömet, arra vágyom, hogy az ablakból megláthassam, ha csak egy pillanatra is, a felkelő napot, hogy hozzon valami fényt ezekbe a szürke napokba. Észrevettem magamon, hogy ebben az évben sokkal rosszabbul bírom a telet, mint az előző években.
Kinézek az ablakon, és mit látok? Mindenhol hó, hó, hó és hó, néha esik egy kis havas eső, meg ónos eső, hogy az én két bal lábammal csak úgy tudjak közlekedni, mint akinek éppen sürgős dolga lenne. :))
Nem bánom, hogy mindent beborít a puha hó, hiszen szeretem, gyönyörű látvány, és tiszta illatához semmi sem fogható. De én azokra a hideg, téli napokra vágyom, amikor az egész táj havas, mégis, ha csak fél órára, de végig simít arcunkon a napsugár, puhán, szinte alig érezhetően, csak jelezve, hogy nem tűnt el örökre, csupán bújócskázik velünk. :D 
Amúgy ezt a napraforgós képet beállítottam az asztalon is háttérképnek; még a szoba hangulatát is feldobja, ha egyetlen ablak sincsen megnyitva. Megvilágítja a szobát. *.*
Napsütést akarok. :D