Tizenegy körül keltem fel, és még a szobámból sem léptem ki, amikor képek villantak be előttem, és egy kis regény kibontakozó ötlete. Mire végeztem a mosakodással, nagyjából átláthatóvá vált, hogy miről szól a történet. Az ágyban, kávét kortyolgatva, már tudtam, hogy mi miért történt, és furcsa módon már az epilógus színtisztán meg van a fejemben. A szereplők egész jelleme is tisztán előttem van, és pár párbeszéd is is kristálytisztán van előttem, mint ahogyan a fordulatok is.
Teljesen le vagyok döbbenve, mert ilyen konkrétan még soha sem jelent meg előttem egy történet. A napokban bele szeretnék kezdeni, mert ilyen lehetőség ritkán adódik, és azt ki kell használni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése