2009. október 8., csütörtök

Mikor van ihlet IV.

Egy blogbejegyzés elolvasása után született ez a kis vers. ^^



Rövid búfelejtő

Mikor minden sötét és hideg,
tested-lelked sikítva remeg,
szemed akkor is büszkén ragyogjon,
ne hagyd, hogy bármi lenyomjon.
Bánat szívedet messze kerülje el,
s mikor a nap hajnalban felkel,
mosolyogva köszöntsd első sugarát,
felejtsd el az éjszakád fájdalmát.
Ha kell, segítek én neked,
éjszaka írok vigasztaló verset,
s, ha ezzel elűzöm kicsit a rémeket,
hidd el, akkor nekem már megérte.

2009. 10. 08.

A. C.


2 megjegyzés:

  1. És nem is akármilyen hatásokat váltott ki belőlem! :$

    Mégegyszer nagyon-nagyon köszönöm szépen Amelie! Igazán jól esett!


    Ott van az árnyékodban,
    ott van egy játékdobozban,
    szívedből szóló szóban,
    haragtól égő mondatban

    könnyben mely a szemedből hull
    testedben mely nehezen mozdul
    emléked vele együtt éled
    mindig hallod, szívedben érzed

    szívdallam, csak a tiéd,
    hallgatod, nap mint nap zenél
    szívdallam, neked dobban,
    ott van minden mozdulatodban

    Játékban, mely véresen komoly
    flörtjeidben,mikor szíved tombol,
    félelmed hűs nyugtatója
    szerelmes fejed felizgatója

    ölelésben mely mind a tiéd,
    fájdalmadban,mely téged ért
    álmodban halkan játsszik
    elringat, nem tétovázik

    lakatot tesz,bohó szádra
    elvisz az álom világába
    átvészeled vele a rosszat
    hallgatod, és te hallhatod csak....

    mert szíved csak a tiéd,
    dallama csak érted "él"
    egy ember ki rajtad kívül érti
    az aki majd téged fog szeretni...

    VálaszTörlés
  2. Nagyon örülök, hogy volt hatása. *.*

    Ha ott valami mást mondtam volna, az nem lett volna ugyanaz, és nem is tudtam volna kifejezni magam.

    Ezt a verset pedig én köszönöm, gyönyörű. *.* Jó volt reggel ezt olvasva kezdeni a napot. ^^

    VálaszTörlés