2011. június 11., szombat

Szalad az élet, rohan az idő...

Énekelhetném mindegyiket, de most nem fogom. : ) Csak csendben konstatálom, hogy így van. Nemrég jöttünk ki a télből, itt volt a cudar, hideg tavasz, most meg a szeszélyes nyár, egy nap kabátban járok-kelek, másnap pedig már a vállpántos felsők közül válogatok, tiszta bolond időszak ez.
Írhatnék sokat, sok mindenről, nem unatkoztam az utóbbi időben, de igazából nincsen kedvem ezekről mesélni. Pedig jó pár változás történt velem/körülöttem, mégsem érzem azt, hogy ezt most ki kellene kiálltanom a nagyvilágba, legalábbis nem mindegyiket. :)

Nem töltök mostanában sok időt a gép előtt, dolgozom, tornázom, megyek dolgokat elintézni, vagy éppen bevásárolni, teszek-veszek, olvasok, fogyózom, ó igen, ezt határozottan el akarom mondani, hogy már -17 kg-tól és sok-sok centitől szabadultam meg, és jól érzem magam már most a bőrömben. :) Levágattam egészen rövidre a hajamat, őszintén mondhatom, hogy még nem volt ilyen jó a frizurám, nagyon jót találtam ki magamnak, a fodrászom pedig ügyesen vette az akadályt. :P

A munkahelyen néha elfáradok, és amikor nem veszem észre, a szellemi fáradtság hamar megmutatja önmagát, a komoly maszkom lehullik, és tanácstalanul keresgélem az óvodában a földön a héliumos lufit.... A kulcsszó a földön és a héliumon van... :)))
Szóval szokásosan alakítok, hozom a formámat. A gyerekekkel még mindig nagyon jól kijövök, ők szeretnek engem, én is szeretem őket, és hopp, már kerek is a világ. :)
Kedden kirándulni megyek velük, már várom, ovis kirándulásban még nem volt részem. Meg vagyok győződve róla, hogy én jobban izgulok, mint a gyerekek... :P
Nem szeretném, ha ez az időszak véget érne, így remélem, hogy pont úgy, mint amikor cirka 3 évvel és négy hónappal ezelőtt a sors besegített nekem, és megszabadultam a pestiektől, úgy most is segít, mert ezt megtartani is legalább úgy akarom, ha nem jobban. :)

Addig is, a hétvége most a pihenésé, kicsit túlzásba vittem a tornát, őrült izomláz van a bal combomban, kedden pedig kirándulás. :)




2011. március 16., szerda

Minden gyermek lakjon jól




A segítség nem egyszeri lenne a családoknak, hiszen nem segélyt kapnának, hanem állatokat, vetőmagokat, amivel önellátókká válhatnának, akár kis gazdálkodókká, és jobban tudnák a gyermekeknek biztosítani a mindennapi és változatos étkeztetést.

Minden gyermek lakjon jól!

2011. március 4., péntek

Fekete-rózsaszín horgolt kockás sapka és egy kis ezmegaz :)

Nem szépítem, minek is tenném, a nagykocka volt és ma is a legnagyobb szerelem. Nem tudom, mi vonz benne igazán, hiszen megismerkedtem egy év alatt több mintával is, de mindig nála lyukadok ki. Saját minta alapján horgolom a sapit, szeretem így a sapkák ívét, a formáját, hogy nem lesz a hirtelen szaporítások miatt olyan furán buggyos a közepe. :) Én előre szóltam, hogy ez szerelem... :))



Így ezek után elkészült nálam két sapi, egy magamnak tavaszra, a másik pedig ment a meska boltomba illetve a Horgolt boltba, utóbbiban kezdvezményesen lehet megvásárolni a horgolt dolgokat. :)


~ ° ~   ~ ° ~  ~ ° ~  ~ ° ~  ~ ° ~  ~ ° ~  ~ ° ~


Mostanában nem olvasok horoszkópot, pedig lehet, hogy kellett volna, mert akkor jobban fel tudtam volna készülni a hétre. Nem elég, hogy arattam rendesen, míg félszemű kalózt játszottam, szombaton sikeresen meghúztam úgy a derekamat, hogy azóta leginkább vízszintesben érzem azt, hogy nem jajongom le hangosan az égből a csillagokat. És ez úgy látszik még mindig nem volt elég, hétfőn mehetek szeretett főorvosomhoz, csavarkivétel megbeszélésre. Nah, nem én vagyok olyan bátor, hogy ezt lebeszéltem vele. Mama volt az, aki összefutott vele, vééééletlenül a harmadikon. Na persze. De megmondtam neki, hogy be kell jönnie velem, mert akkor legalább elviselhető a doki természete.
Szóval fizikailag és lelkileg is kijutott az aggódásból a hétre, és hol van még a hétfő?! o.O Nem szeretek igazán panaszkodni, van is pár piszkozat, amit végül nem küldtem el, mert egyik jobb mint a másik, komolyan mondom.
És hiába vannak jó témák a blogolásra, mire gép elé ülök, már csak az kattog az agyamban, hogy fáj a derekam, Ihlet barátom erre tovalibben, itt hagyva engem kukaságban. :)

2011. február 25., péntek

Csak én... - Horgolt bolt



Kedvezményesebb árakkal is el lehet már érni horgolt termékeimet a Csak én... - Horgolt boltban. :)
A kötetlenebb és a személyesebb kapcsolatfelvétel miatt döntöttem úgy, hogy létrehozom a külön oldalt.

Ha megtetszik valamelyik termékem, és szeretnéd magadénak tudni, úgy hagyj egy bejegyzést a választott horgolmánynál, vagy írj nekem e-mailt a fairyamelie kukac gmail pont com e-mail címre.
Ide lehet akkor is írni, ha valamilyen elképzelésedet szeretnéd, hogy megvalósítsam, esetleg egy kész terméket szeretnél más színben. :)

A vásárlásnál mindig előre utalást kérek, az a legmegbízhatóbb és a legolcsóbb. Személyes átvételre is van lehetőség Székesfehérváron, egy előre megbeszélt helyen.
A postaköltség legkisebb minimum összege 390 ft. Ha több terméket vásárolsz tőlem, akkor kedvezményes árat számolok fel, 5000 ft. feletti vásárlás esetén az egész postaköltség ingyenes, én átvállalom. A horgolmányokat pattantyús borítékban, ajánlva adom fel, miután a számlámra megérkezett az összeg.

Ha bármi kérdésed van, a fent említett e-mail címre írj nekem nyugodtan! :)


Kalóóóóz a láthatáron :)

Miután határozottan eldöntöttem magamban, hogy még nem vagyok öreg a szerepjátékhoz, úgy határoztam, hogy ma kalózosdit fogok játszani. :) Sajnos kapitány kalapom nincsen, maximum a fejembe nyomhatom a C&A-s kalapomat, ami azért elég vagány, viszont az egyik szememet már letakartam, meleg vizes borogatással, így lettem mára félszemű rettegett Amelie. :D Közben rájöttem, hogy kardom sincsen, viszont van hosszú 4-es horgolótűm, szóval, ha valaki párbajozni szeretne velem, bátran állok elébe. :)))

Nem, nem ment el az eszem, az a kevés még a helyén van. xD De mára úgy konkrétan csak két vörös, bedagadt sáv maradt szinte a bal szemem helyén, alig látok ki alóla, még szemüveggel is homályosan, hála az árpának, ami a szememen lett. Gyorsan utána néztem, csak láttam ilyet, viszont részem még nem volt benne. Meleg vizes borogatást javasoltak, alkalmazom is rendesen, jó gyerek révén, néha fel kiáltok, " kard, ki kard, rettegjetek", de itthon nem veszik komolyan kalóz mivoltomat, szimplán lejumurdzsákoznak..., hallottatok már ilyet?! :D Pedig már terveztem, hogy beállok a kádba ruhástól, felveszem Jack Sparrow egyik arcmimikáját és elképzelem, hogy a Gyönygyön hasítom a tengert, de kibillentettek a szerepemből. Szóval most félszemú horgoló kalóz lettem. Igazán mókás, sokkal óvatosabban mozog a kezemben a horgolótű, és mivel a bal szemem lehunytam, a jobbot is állandóan le akarom, ami nem igazán segíti a haladást. :))

Ó, jut eszembe, a PIF játékomra még jelentkezhetnek ketten. :)


2011. február 23., szerda

26... :)



...vagy ahogy ma mindenki megjegyezte, hozzá teszem, fogalmam sincs, miért, hogy én sem leszek fiatalabb. :))

2011. február 12., szombat

Levendula

Amikor Pesten éltem, a betondzsungelben, borzasztóan hiányoztak az itthoni gesztenyefák, a füves részek, az aranyesőbokor, a tulipánok és nárciszok, és úgy összeségében a zöldellő fák, és a tisztább levegő.
Valamivel be akartam csempészni egy kis otthont az életembe, így virágokat ültettem, de nem cicóztam el, több virágládát ültettem tele kukacvirággal, petúniákkal, sarkantyúvirágokkal. Az egész erkélyem tele volt velük, szívesen gondoztam őket, aztán ültem ki és nézegettem őket. Még a macsek is érdeklődve nézegette őket, tetszett neki. :)
Aztán jött az az ominózus augusztus 20-ai vihar, ami pont akkor tört ki, amikor mi becsuktuk magunk után a bejárati ajtót. Rohantunk az ablakokhoz, bezártuk őket, én az erkélyre a ládákért, de addigra már egy a földszinten volt, széttörve, ami azért nagy szó, mert én a hatodikon laktam. A többiben állt a víz, a virágok szétverve az esőtől, gyorsan újságpapírokat terítettünk le, azokra tettük be a ládákat. Én utána próbáltam élesztgetni őket, de hetekkel később meghalt az összes virág. Ezután nem ültettem többet, míg fent laktam.

Ennek az az oka, hogy én a virágokhoz is borzasztóan tudok kötődni és nagyon tudom szeretni őket, gyönyörködni bennük. Régen kaktuszos voltam, nagyon sok volt belőle, aztán egy télen egyik napról a másikra az összes kaktuszom meghalt. Van, aki most lehet, kinevet érte, de én megsirattam őket. Azt is hozzáteszem, hogy csuupán 14-15 lehettem, tinikor eleje-közepe, úgy rendesen. xDNagyobb részét a kaktuszoknak ajándékba kaptam, mindig ezt kértem, ha volt névnap, szülinap, vagy csak úgy. ;) Jobban tudtam értékelni, mint a vágott virágot. :) Ezután többet nem vettem kaktuszt, és nem engedtem, hogy bárki is vegyen nekem. Ebből talán látszik, hogy mennyire rosszul érint az, ha a virág tönkremegy.

Ezért is nagy szó, hogy ma ültettem, még pedig levendulát. *.* Régi álmom volt, hogy legyen saját cserepes levendulám, de eddig valahogy nem akartam megint egy növényt, amit nevelgetek, aztán lehet, hogy ripsz-ropsz annyi lesz neki. De most pozitívan gondolkodom, és szeretném, hogy legyen valamim, amit megint én ültettem. :)
Meg szeretnék a saját virágomból szárítani, és azt tenni a párnám alá, meg csokorban megszárítani dísznek, meg csak úgy, hogy legyen lilám. :)

Néha amúgy azt veszem észre, hogy baromira túl bonyolítok dolgokat az életemben, és talán túlmisztifikálom is őket, de nekem mindenhez idő kell, hogy feldolgozzam. Jobb szeretnék néha az a típus lenni, aki csak túllép a dolgokon, és járja tovább a maga útját, máskor meg örülök annak, hogy ilyen vagyok, mert ez azt jelenti, hogy értékelni tudom a dolgokat. :)

De megpróbálom ezt a bejegyzést sem túlmisztifikálni, és többet kreálni belőle, mint ami. :D Szóval, ültettem levendulát, ha kibújt a földből, majd csinálok képeket. :))

2011. február 8., kedd

Gondolatok, könyvek és egy ajándék

A titkok között, amiket pár bejegyzéssel előbb megosztottam, ott volt, hogy nagyon szerettem a két Lottit, egy pöttyös könyvet rongyosra, szétesősre olvastam, kaptam is helyette egy másik sárga alapon fehér pöttyöset, kemény fedelűt, ez már jobban bírta. ;)
De valahogyan kimaradt, hogy a mese könyveket is szívesen forgattam, no és persze olvastam. :) Gondolom másoknak is voltak olyan mese könyvei, amiket szintén, rongyosra olvasott, a lapok kiestek a könyvből, mégis szívesen őrizgette, mert a benne lévő tartalom ugyanúgy el tudta varázsolni, mint legelső alkalommal. :)
Az én ilyen mese könyveim között ott volt a Gőgös Gúnár Gedeon, A sün, akit meg lehetett simogatni, Én, te, ő: Kalandok a szófajok birodalmába és a Vidám mesék. :)

Az elsőt nem átallottam olvasni óra közben sem, még elsőben. Aztán szegény könyv többször maradt napközben a tanári asztalon, mint velem, így itthonra kellett korlátoznom az olvasását. :))

A sün, akit meg lehetett simogatni, ez a telkes mesekönyvem volt. Minden szombaton és vasárnap jártunk Iszkaszentgyörgyre, ott volt a telkünk, a buszmegállóból még jó három kilómétert kellett megmászni hegynek fölfele, én mégis szinte mindig rohantam, sokszor lehagyva mamámékat, hogy aztán a telken, az ajtóban toporogva jöjjek rá, hogy amig mamáék fel nem érnek a kulccsal, addig én sem tudok olvasni. xD A könyv sok-sok éven át megtartotta a varázsát.

Az én, te, ő mindig is abszolút kedvenc volt, ennek a könyvnek köszönhettem azt, hogy annyira megszerettem a nyelvtant. :) Már nagyobb voltam, értsétek a  nagyobb alatt, 14-15 éves lehettem, addig mindig eldugtam itthon a könyvet, mert már szörnyű állapotban volt. Több lapja kijött, mint amennyi még lefűzve maradt, de nem akartam kidobni, mert szó mi szó, tényleg imádtam. :) Még a suliba is magammal cipeltem, ha előző nap mamának beugrott a könyv, nehogy véletlenül megtalálja és kidobja. xD Aztán egyszer eljött a nap, amikor figyelmetlen voltam, és elől hagytam. Mire haza jöttem, papám megsúgta, hogy mama kidobta a könyvet. Hááát, khm...., azt a veszekedést nehéz elfelejteni, meg azt, hogy napokig nem szóltam hozzá. xD De most, hogy írok róla..., eszembe jutott, talán le kéne tölteni valahonnan. :)))

A vidám mesék is nagy kedvenc volt, ez is félig telkes könyv, de ezt vittem és hoztam magammal, hétköznap is szívesen olvasgattam, főleg a három kismacska miatt. :) Még megvan valahol a pincében szépen becsomagolva, bedobozolva. :)

És, ahogyan elnézegettem a mese könyveket, ezek még mindig ott vannak a könyvesboltok polcain. Időtállók, örökéletűek és érvényűek a bennük lévő tanulságok, amit a gyerekek ezekből tanulnak, értenek meg a legkönnyebben.


És az ajándék. :) Nemrég kisfiú született az ismeretségi körömben. :) Már megleptem a kisembert egy apró kiscipővel, aminek nagyon örültek. :) Aztán gondoltam egyet, mindjárt a itt a tavasz, nekem meg van nagyon-nagyon puha pamut fonalam, szóval horgolok neki egy kis sapit is. Meg is tettem, de túl egyszerűnek véltem, szóval kapott egy kis diszítést is. :)



Egy kis fa, fű, egy apró süni, a tüskéin pedig egy piros alma. :) Erről jutott eszembe a sün, akit meg lehetett simogatni, erről pedig a mesekönyvek, erről pedig az, hogy illene már valamit írni ide, ne csak képeket mutogassak állandóan. :P Szóval így a sapi mellett lett egy bejegyzésem is. :)
Remélem, hogy a kis babóca szüleinek is tetszeni fog majd a sapi. :)

2011. február 5., szombat

Tavaszi virágözön :)

Rájöttem, hogy idén még nem is írtam tavaszváró bejegyzést, pedig már napok óta az illatos, napos, színes, kipattanó rügyes tavasz után vágyódom. :)
Ennek kapcsán születtek meg ezek az életvidám, színes horgolt virágok, amik pillanatok alatt feldobják az ember kedvét. :)

Aki már télen az otthonába, életébe szeretné csempészni a tavaszt, az a meskán már megtalálhatja a virágokat. :)






2011. február 4., péntek

PIF


1. Bárki játszhat, akinek blogja van.
2. Az első három, aki üzenetet hagy itt, saját készítésű ajándékot kap tőlem 365 napon belül.
3. Cserébe előre kell fizetni: meghirdetni a játékot saját blogban, és tovább vinni a játékot.
4. Sajnos nem kaphat ajándékot az, aki ezt nem teszi meg.

Belindánál jelentkeztem a játékra. :)

Már régóta kacérkodtam azzal, hogy valakinél jelentkezni fogok, de eddig ez valamiért nem történt meg. Most itt volt előttem az alkalom, plusz Belinda stílusa, ami a horgolmányaiban jelenik meg, közel áll hozzám, így belevágtam. :)

Aki szeretne tőlem egy éven belül ajándékot kapni, az jelentkezzen, várom szeretettel! :)

Jelentkezők:  

1. Muzsi Attila

Még két hely kiadó! :) 



2011. február 2., szerda

Horgolt sapkák és horgolt hajpántok :)

Mert míg nem voltam itthon, addig is horgolgattam. :) És nem másból, mint Barka Gilice, csodálatos, 100% pamut fonalakból. Én még ilyen pihe-puha pamuttal nem dolgoztam életemben. A fonal siklik a horgolótűn, a mintát pedig gyönyörűen kiadja. :) Élmény vele dolgozni. :))

Készült két darab sapka kislányoknak, tavaszváró rózsaszín-szürke illetve szürke-rózsaszín színekben. :)

Napfelkelte sapka 50-52 cm-es fejecskékre, már megtalálható a meskán. :)




Naplemente sapka 50-52 cm-es fejecskékre, már megtalálható a meskán. :)



Illetve gondolatban már kacérkodtam egy bizonyos hajpánt mintával, és amikor a kezembe került életem leggyönyörűbb türkizkék színű fonala, gyorsan gyakorlatban is meghorgoltam a hajpántot. :) A legelső prototípus az enyém lett, folyamatosan zsebelem be érte a dicséreteket, mit ne mondjak, gyarlóság ide vagy oda, szeretek ilyenkor a középpontban lenni. ;)

Türkizkék tenger - horgolt hajpánt, már fent várja leendő gazdáját a meskán. :)







Hófehér horgolt hajpánt, már fent várja leendő gazdáját a meskán. :)





A képek mellé a nemrég kapott naplót használom díszítő kelléknek, csodásan mutat a horgolt dolgok mellett. :) Finom, kecses, nőies. :)

Kreatív blogger díj - Lindától, Joe bácsitól és Bubitól :)))




1. Köszönd meg akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be akitől kaptad.
4. Add tovább további hét blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról hét dolgot.

1. Megköszöntem náluk is, itt is köszönöm még egyszer, hogy gondoltatok rám! :)
2. Megtörtént. :)
3. Linda, Joe bácsi és Bubi
4. Késő van, de holnap kiokumlálom, hogy kiknek adjam  tovább. :))
5. Meg fog majd történni. :)
6. Szintén meg fog történni. :)

7. Szóval, akár hogyan is nézem, még barátok között is 3*7 az 21. o.O Három kategóriára szedem akkor a hetes csoportot, 7 apró titok a gyerekkorból, 7 a tini korból, és 7 az ezotériához fűződő viszonyomról. :)

1. Kiskoromban a paradicsom totom volt, az alma pedig como. :)
2. A nagyfeszültségű vezetékeken lévő piros golyókat kiskoromban gölőnek hívtam, imádtam számolni őket, miközben busszal a telkünk felé tartottunk. :)
3. Már ötödikes koromban saját kötésű fülvédő és sál szettben mentem iskolába. :)
4. Rajzból nagyon jó voltam, a képeimet különböző versenyekre is elküldték, az egyik még a tengerentúlra is eljutott. Helyezést nem értem el, de a részvétel fontosabb volt. :)
5. A két Lotti és a Csudálatos Mary voltak többek között a kedvenc könyveim kicsiként, illetve Raggamby András: Kikszi című műve. :)
6. Volt a falon egy képünk, amitől mindig rettegtem, mert gonosz pillantása volt, és mindig követett a tekintetével. xD Végül el kellett ajándékozni, mert amikor a lakásban volt, az adott helyiségbe nem mertem bemenni, amikor meg a pincébe vitték le mamámék, akkor meg oda nem volta hajlandó lemenni. ^^" Erről a képről lenne szó. Sötét fa keret volt hozzá, és hú, de nagyon ijesztő volt xD
7. 10-12 éves koromig szokásom volt egy éjszaka többször is leesni az ágyról, így nálam nem csak ágyazni kellett esténként, hanem az ágyat is körbepakolni puha, de vastag párnákkal. :))

1. Gimiben, ha valamit meg kellett szervezni az osztálynak, mindig én jelentkeztem, imádtam tenni-venni, részt venni úgymond a dolgok sűrűjében.
2. Aki később a legjobb barátnőm lett, nos, mondjuk úgy, hogy nem éppen volt jó a kapcsolatunk, a viselkedése egy öt éves szintjén volt az első másfél évben, később viszont annál erősebb lett a barátságunk.
3. Sohasem tudtam igazán megbocsátani azoknak, akik megbántottak. Ott maradt a tüske, és olyan álarcot öltöttem emiatt magamra, amitől nem is próbáltak újra a bizalmamba férkőzni.
4. Gimnazistaként kezdtem rajongani a főzésért, de még inkább a sütésért.
5. Még csak 16 éves voltam, amikor úgy döntöttem, vegetáriánus leszek. A döntés még ma is szilárdan áll. :)
6. Ekkoriban szerettem meg a jógát. :)
7. U alakban ültünk a suliban, és a harmadikban és negyedikben mellettem helyet foglaló "padtársaimat" el nem cseréltem volna valaki másra, még most is nevetve emlékszek vissza sok beszélgetésünkre. :)

1. Szeretek elmerülni az ezotéria világában.
2. Voltam már olyan hölgynél, aki kapcsolatot tud teremteni az angyalokkal. Szkeptikusan mentem be, összezavarodva jöttem ki tőle, annyi ténnyel szembesített, amik igazak voltak életem során.
3. Van őrangyalom, hiszek benne, és tudom, hogy mindig vigyáz rám. :)
4. Régebben jósoltak nekem tenyérből valami rosszat, ez sajnos később, talán 4 évre rá konkrétan bekövetkezett. Nem dolgoztam fel a mai napig sem.
5. Szívesen olvasok különös gyógyulásokról, csodákról, mégis fáj, hogy érzem, sokszor földhözragadt és szkeptikus maradok.
6. Az előzőt folytatva: mert úgy gondolom, hogy az egészséges, "rendbe tett" lélek gyógyíthatja meg igazán a testet, de ez nem kellene, hogy csodaszámba menjen.
7. Shirley Maclaine Camino című könyvét újra és újra elolvasom, mindig erőt ad, ha leeresztek. :)

Hűű, nagyon sok mindent elárultam ám most magamról. :)) Lehet, hogy ezekből később szemezgetek, és egy-egy "titkot" hosszabban is kifejtek. :)

2011. január 31., hétfő

Drága Ágnes! :)



Nagyon sok bepótolni valóm van, meg mesélni valóm is, a múlt héten nem voltam itthon, netközelben sem, így nem tudtam elmesélni, hogy milyen meglepetés is ért engemet. :) Kedden kaptam egy telefonhívást, hogy csomagot kaptam, messziről, Kanadából. Felvillanyozódva pattantam fel, a szám széles mosolyban az örömtől, amikor is rájöttem, hogy hétvégénél előbb nem tudom meg, mi is lapul a csomagban. A nagynénémet mentem gondozni, idős, hasi sérvvel műtötték, nem maradhatott egyedül otthon, míg a lánya dolgozik. Szóval egész héten ott volt bennem az az adrenalinlöket, meg hát, aki ismer, az tudja, hogy én borzasztóan kíváncsi vagyok.
Amikor hazaértem, csak annyira voltam hajlandó, hogy a bőröndöket szépen a szobákba vittem, kezet mostam, aztán már estem is neki a csomagnak. :D

A fent látható gyönyörű napló lapult benne. Egy ujjal simítottam végig a felületén, annyira szép, finom és nőies, pont olyan, amilyen tárgyakkal én magam is szeretem körülvenni magamat. :) Belül egy kézzel írott levél várt, az első lapon pedig pár kedves szó, és dátum, hogy mikorra kaptam. Még nem tudom, hogy mit szeretnék bele írni, de tudom, hogy valami fontosnak szánom, hogy sok-sok év után is szívesen lapozgassak benne. A levelet eltettem a másik mellé, én is az a típus vagyok, aki a leveleket, képeslapokat elteszi, évekkel később szép emlékek lesznek. :)
Most az asztalomon pihen a napló, minden nap látom, és nagyon jóleső érzéssel tölt el, drága Ágnes, hogy gondoltál rám, és ilyen szépséggel leptél meg. :) Nagyon-nagyon szépen köszönöm, el sem hiszed, milyen nagyon örülök neki. :))
Ölellek és puszillak sokszor! :)

2011. január 19., szerda

Lila mamusz

Már régóta terveztem, de mindig valami másba kezdtem bele. De a kendő után valami könnyű horgolmányra vágytam, ami gyors sikert ad, és kivételesen magamnak szántam az elsőt. Így született meg az én lila-bordó mary jane mamuszom. :)
Itthon már ketten is jelezték, hogy szeretnének hasonlót, egy kérés volt, hogy ne legyen ennyire nyitott. :)




2011. január 18., kedd

Csokoládé horgolt vállkendő karamella csillagrózsával

Ezen dolgoztam kb másfél hétig. :) A minta nagyon egyszerű, és a végeredményt imádom. *.* 186 cm széles lett, és 82 magas, dupla szállal horgoltam. Nemcsak a hátat, de a felkart is finoman beborítja. :)

Puhán körbeöleli egész hátat és felkart, de leejtve a karra remek kiegészítő lehet,ha színházba megy valaki, vagy a nyak köré tekerve egy nagy séta alkalmával. Öltöztet és elbűvölővé, csinossá tehet ez a vállkendő. :)
A virágbross, amivel össze is lehet tűzni a kendőt, ajándékba adom. :)
A Meskán már megtalálható.







2011. január 5., szerda

Év eleji töprengés 18+

Először is, bár kicsit megkésve, de mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! Legyen szebb, jobb és még boldogabb ez az évetek, mint az előző volt, álmaitok, vágyaitok pedig váljanak valóra! :))

Én, ahogyan a címben is írtam, töprengek. De ez már a két ünnep közötti időszakban is jellemző volt rám, hogy a nagy rohanások közepette, mint Lót felesége, sóbálványként leálltam valahol útközben és elmerültem a gondolataimban.
Megijeszt, hogy egy bizonyos kérdés zakatol már mióta a fejemben. Nem hittem volna, hogy valaha is egyáltalán elgondolkodom ezen az eshetőségen. Nem akartam. Mert...., elválasztanak minket a falak, aminek legtöbbjét, igaz, védekezésből, de én emeltem fel közé és közém. Most mégis, hiába nézek minden felé, csak azt látom, hogy egyre inkább lejjebb süllyedünk, és hirtelen gyorsasággal veszítjük el a jogainkat, megtépázzák a lehetőséget a szabad döntésben, lassan ott tartunk, hogy a szabad gondolkodásban. Megtépázzák a szárnyainkat, nem engednek minket repülni. Eljöhet még újra az egypárt rendszeres korszak, ha nem figyelünk oda.
Én pedig félek. Nem engedtem eddig senkinek, hogy megnyírja a szárnyaimat, én mindig a föld felett lebegtem, kimondtam, ami a lelkemet nyomta, véleményt formáltam, kiálltam a szavaim mellett, vállalva még azt is, hogy érettségi évében majdnem kéthetes kényszerpinőre küldte az igazgató iskolán belüli politizálás miatt az egész osztályt, köztük engem is, aki a leghangosabbak közül került ki.

És most itt van valaki, aki megmondja, még ha nem is ilyen nyíltan, de az alkotmányt megváltoztatja, bele akar szólni a Nemzeti Bank ügyeibe, aki megzsarol, hogy ha nem lépek vissza az állami pénztárba, akkor elveszi az állami nyudíjamat, szinte élvezettel kihangsúlyozva, hogy akkor pontosan milyen keveset kapok majd, és itt van valaki, aki beleszól abba, hogy mit tudhatok meg arról, hogy mi történt itthon vagy a  nagyvilágban, beleszól abba, hogy milyen zenét hallgathatok főműsoridőben, beleszól abba, hogy mit írhatok le egy fórumba, vagy éppen egy blogba, máskülönben keményen büntetnek.
Úgy érzem, hogy megfulladok.
Szóval gondolkodom egy ideje. Talán menni kellene. De félek attól, ami nála várna. Attól, hogy három nap alatt szétszednénk kicsi darabokra egymást. De itthon sem jó már.
Vissza akarom kapni a szárnyaimat.