2010. október 21., csütörtök

Önbizalom

Ez az, amiből úgy érzem, hogy sokszor nekem nincsen. Nem azért, mert nem tartom többre magamat, félre értés ne essék. Tudom, hogy mit tudok, hogy mire vagyok képes, és tudom, hogy amit elvárok magamtól, na annál 10%kal minimum többet kell teljesítenem ahhoz, hogy a lelkem és a szívem nyugodt legyen.
De mondjátok meg nekem. Ha úton-útfélen a csoporttársak mindenkinek azt hangoztatják, köztük a tanároknak, hogy én tanulás nélkül is mindent tudok, akkor joggal vagyok ideges, és önbizalomhiányos, ésésés... :)
Nem is okoztam ma csalódást. Szóbeli vizsgán is túl vagyok, nem véletlen volt ez a nagy csönd és hallgatás. Ha azt mondom, hogy napokig éjjel fél egy-egyig fent voltam, és ha azt mondom, hogy ránéztem a tételekre, és konkrétan semmit sem tudtam az információtartalomhoz társítani, akkor elhiszitek nekem?
Ha azt mondom, hogy majdnem sírva kértem meg a csoporttársamat, hogy még ő is menjen be előttem, mert nem merek, és már olyan fehér voltam, mint a frissen meszelt fal, elhiszitek nekem?
Ha azt mondom, hogy nyolc éve nem ittam energiaitalt, mert nem jó a szívemnek, most mégis 3,5 dl-t megittam, mert kellett, ami felpörget, elhiszitek nekem?
Ha azt mondom, hogy amikor kihúztam a tételeket, és pár nyugodt légvétel után a tollam sebes iramban siklott a papíron, a fejemben pedig ott örvénylett az összes tudás, akkor elhiszitek nekem? :)
És azt, hogy a vizsga elnök megismerte a kézírásomat, és megdicsérte a hospitálási naplómat? Hogy azt mondta, nem csak a nevem, de a lelkem is ugyanolyan szép? :$
Vagy hogy a vizsga összértéke 94%-os lett, ami jelesnek számít?
És, ha azt mondom, hogy mától hivatalosan is dajka néni vagyok? *.* Azt ugye már tényleg elhiszitek nekem? :D
Velem ma madarat lehetne fogatni, annyira örülök és olyan büszke vagyok magamra. Annyira szerettem volna, ha sikerül a tanfolyam. Mindig az volt a vágyam, hogy gyermekközösségben dolgozhassak és adhassak, szeretetet, türelmet, biztonságot, megértést, bizalmat, mindent, amire egy kicsi léleknek szüksége van.
Ma reggel úgy kezdtem itthon, hogy már félre tettem a pótvizsgára az összeget, ha nem sikerülne. Mamám azt mondta, hogy erős, okos vagyok, legyek magabiztos, legyen önbizalmam, és különben se csináljak ilyet, meg ne beszéljek badarságot, mert én meg fogom csinálni. Egy ilyen bátorító és bizalommal teli ösztönzéssel indultam ma neki a napnak.
Nehéz, amikor rengeteg oldalról érkezik az elvárás, és te mindenhol meg akarsz felelni. Én is ilyen vagyok, és tényleg nagyon büszke vagyok arra, hogy úgy teljesítettem, ahogyan mindenki elvárta. De a leginkább arra, hogy úgy teljesítettem, ahogyan én elvártam magamtól. :)
Szóval, ha megint játszom majd gondolatban az önbizalomhiányost, csak erre a napra fogok gondolni, meg arra, hogy mennyire jó voltam. Akkor aztán pánik ide vagy oda, nem mondhatom azt, hogy nem vagyok magabiztos. :)


2010. október 14., csütörtök

Glee



Nagyon régen nem linkeltem be dalt, de ebbe igazán beleszerettem. <3 Nagy Glee fan lettem, angolul nézem, és minden héten várom a szerdát, hogy letölthessem az új részt. Pedig már nagyon régóta nem vagyok sorozatfüggő, ezt mégsem lehet nem szeretni. Hiába volt mostanában sok éneklős sorozat, ők magasra tették a mércét, igényes munkát adnak a nézőknek, és még élő koncerteken is tudják hozni a formájukat. :)
Igen, Glee fan vagyok én is, nem tagadom. :) Nem mintha tudnám ezek után. ;) *kuncog*
Hallgassátok meg a dalt, szerintem nem nyúltam mellé, amikor a legújabb részből ez lett a kedvencem. :)

2010. október 8., péntek

Kéz

Csütörtökön jöttem rá arra, hogy teljesen másképpen fogom meg valakinek a kezét séta közben és másképpen egy gyermekét. Először nem értettem, hogy miért, hiszen meg voltam győződve róla, hogy én csak úgy tudok kezet fogni, ha az én kezem van hátul. Most nézhetném tudományosan is, hogy könnyebb, ha egy gyerek kezét előlről fogom meg, mert nem kell nagyot hajolni, de akkor egy felnőtt kezét, aki pl velem egy magas, annak miért nem elől fogom?
És a válasz, számomra legalábbis nagyon egyszerű lett. Amikor egy kisgyerek fogja meg a kezemet, akkor neki kell biztonságot nyújtanom, hogy ott legyek, akibe kapaszkodhat, aki megtartja, aki mellett jól érzi magát, és nem kell figyelnie.
Amikor egy felnőtt kezét, legyen az férfi vagy csak egyszerűen a mamám keze, amit én nem találok cikinek néha megfogni a városban sem, automatikusan úgy tartom, hogy én érezhessem magam biztonságban, én legyek az, akit óvnak.
És ez tényleg így van. Szeretem az újdonságot, a változatosságot, de valahol vágyom az állandóságra és legjobban a biztonságra. És ezt ez egy ilyen kézfogással meg is kapom. De ugyanakkor szeretek óvni és biztonságérzetet is adni, ezért is kerül állandóan kívülre a kezem, ha kis praclit fogok.

Szeretem hangoztatni, hogy van bennem feminizmus, hogy talán a szüfrazsettek korába kellett volna születnem. Ezt bizonyosan az oroszlán asszcendensem és a kos holdam mondatja velem. :) De közben ott van a halak horoszkópom, vágyom a családra, arra, hogy védjenek, hogy NŐ lehessek, hogy ne kelljen olyan terheket cipelnem, mint egy férfinak. Nem vagyok az, nem az van belém programozva. A mai világ körülöttünk túlságosan hipnotikus erővel hat a fiatalokra, akik elhiszik, hogy nekünk ugyan olyanoknak kell lennünk, mint a férfiaknak. Erősnek, bátornak, kitartónak, leleményesnek, határozottnak, törtetőnek és még sorolhatnám. Közben pedig elfelejtjük azt, hogy mire van kódolva a nő. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a nőnek a tűzhely mellett van a helye, mert igenis dolgozzon, keressen, szocializálódjon, ismerkedjen, építsen ismeretségeket és barátságokat, tanuljon, élvezze az életet, tanulja meg, hogy a világ nem rózsaszín színben pompázik, vannak jók és rosszak, magyarán mindenhez legyen joga egyenlően, mint egy férfinak. Legyen meg a lehetősége, hogy ugyanolyan jól keressen, mint egy férfi, ne legyen a neme miatt diszkriminálva. De amikor a párjával, férjével van, amikor otthon van, és a világ már nem nyomul, hogy minél több elvárást terheljen a vállára, akkor az lehessen, aki. Nagybetűkkel, NŐ. Aki igényli a figyelmességet, hogy megöleljék, hogy éreztessék vele, hogy különleges, hogy fontos, hogy nélküle teljesen más lenne az élet. Üres és kopár.
Mert a nő színezi meg a Férfi életét, ő ad ízt neki, illatot és zamatot. Ezért engedje meg a világ, hogy felnyissuk a szemét, és megmutassuk neki, hogy ha a Nő nem Nő lenne, akkor nem ugyanolyan lenne a világ és az élet. :)

Ezt a kedvenc kis szösszenetemet pedig küldöm minden Nőnek, hogy érezzék, fontosak a világban!

A NŐ

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: "Miért töltesz annyi időt ezzel?"
És az Úr azt felelte: "Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt?
Mosható legyen, de ne műanyag. Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell. Képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket karjában tartani, megölelni őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott térdtől az összetört szívig és mindezt mindössze két kézzel."

Az angyalra mindez mély benyomást tett.
"Csak két kéz...lehetetlen! És ez a standard modell?! Túl sok munka ez egy napra..., várj holnapig, és fejezd be őt akkor!"

"Nem" mondta az Úr. "Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt,mely szívem legkedvesebbje lesz."
"Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni."

Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
"De Uram, olyan puhának alkottad őt!"

"Igen, puha" mondta az Úr. "De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz!"

"Tud gondolkodni?" kérdezte az angyal.

Az Úr azt felelte:
"Nem csak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is."

Az angyal megérintette a nő arcát...
"Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt. Túl sok terhet róttál rá!"

"Nem ereszt...ezek könnyek" javította ki az Úr az angyalt.

"Az mire való?" kérdezte az angyal.

És mondá az Úr:
"A könnyekkel fejezi ki a bánatát, kételyeit,szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét."

Ez igen nagy hatást tett az angyalra:"Uram, te zseniális vagy! Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos!"

"Valóban csodálatos! A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.
Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél.

Harcol azért, amiben hisz. Kiáll az igazságtalansággal szemben. Nem fogadja el a "nem"-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi barátját az orvoshoz,ha fél.
Szeretete feltétel nélküli.
Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak.
Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.

Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.

Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

Csak egyetlen hibája van:

Elfelejti, mennyire értékes..."

Ui.1: Nem, nem lettem vallási fanatikus, csak szeretem ezt a kis "történetet". :)
Ui.2: Mondtam, hogy valahol a szüfrazsettek világában kellett volna születnem. :))


2010. október 6., szerda

Hit és szeretet

Érdekes dolog számomra,hiszen vallásom nincsen. De azt mondják, hogy nem is mindig kell, hogy legyen. Addig, amíg van valami/valaki, akiben/amiben hinni szeretnék és tudok, nem vagyok elveszett ember a világban. Hihetek magamban, hihetek az emberekben, hihetek az emberi jóságban vagy a szeretetben, hihetek egy felsőbb erőben, a sorsban, vagy akár Istenben.
Aki ismer, az tudja, hogy számomra a felső erő nem szokott emberként manifesztálódni, érdekes módon viszont néha beszélgetek Istennel. Számomra a kettő elkülönül egymástól. A felső erő mozgat minden  apró kis szálat, de Istent valamiért a családhoz kötöm. Ha róluk elmélkedek, vagy mesélek magamban róluk, akkor azok a történetek, történések mind hozzá szólnak. Mindig hozzá szóltak. Hiába szeretem azt hangoztatni, hogy nem vagyok vallásos, hogy nicsen hitem. Hitem van, hiszen tudok számtalan dologban hinni. És nem kell, hogy ezt a szabad hitet bárki kereték és szabályok közé szorítsa, mert én így érzem jól magam.
Nem mintha nagyon szabályok közé lehetne engem szorítani, ha erról vagy a szeretetről/szerelemről van szó. És még itt is valahol ellent mondok magamnak. Nem vagyok igazán házasságpárti, talán csak azért, mert sohasem éreztem azt, hogy igen, vele el tudnám képzelni az életemet, és igen, mellette meg tudok maradni. Számomra ijesztő a dolog. Mégis vannak szabályok, nem az enyémek, hanem a házasság szent köteléke, ami elég kemény határ volt egyszer, és nem léptem át. Majd bele pusztultam, de egyenes maradtam, és még hangosan is ki mertem mondani, hogy így soha. Soha ne mond, hogy soha, tudom. De akkor megtettem, pedig csak egy pillantás is elég lett volna ahhoz, hogy én valaki kötelékét, "szabályát" egy pillanat alatt tönkretegyem. De tisztelem mások hitét, akaratát, bizodalmát abban a jóban, amit választott, ezért szoktam azokat kérni, akik éppen aktuálisan azt veszik a fejükbe, hogy megtérítsenek, hogy kérem, ne tegyék! Én jól vagyok így, a magam kis világában, ahol mindennek és mindenkinek megvan a maga helye. Tudom, hová kell fordulni, ha a nagy egészet akarom látni és érteni, és tudom, hogy hova kell, ha magány kell és csendes elmélkedés.

Annyi szeretetet kapok az óvodában a gyerekektől, amit el sem hiszem, hogy megérdemlem. Ma is ott ülök a kis széken, egyik kislány ( jobb szeretnék név nélkül mesélni ) ott ül az ölemben, ölel, megsimiítja az arcomat, csacsog folyamatosan, mindenféléről, aztán egyszer csak közli velem, hogy én vagyok a legjobb dajka néni, és nagyon szeret engem. Rá két órára egy másik kislány, akitől mindig kapok rajzot, ha az ő csoportjukban vagyok, miközben fogta a kezemet, halkan elmondta nekem, hogy mennyire szeret és milyen nagyon hiányoztam neki, már alig várta, hogy az ő csoportjukba menjek megint. Annyira őszinték, és olyan bizalommal fordulnak felém, tudom, hogy már nem egyszer mondtam ezt, de ehhez biztosan idő kell, hogy az ember higgadtan és lazán tudja fogadni. Nem úgy értem, hogy nemtörődöm módon, hanem arra gondoltam, hogy még most este is azon jár az eszem, hogy legalább hatan-heten a párjaim szerettek volna lenni séta közben, és az volt a legnagyobb gondjuk, hogy miért nincsen több kezem. És nemcsak lányok, fiúk is az én kezemre pályáztak. *büszkefej szmájli*

Egyre inkább érzem azt, hogy talán, hogy talán kezdek megérni arra, hogy az után az ember után, akit nem engedhettem magamhoz, őt lélekben is elengedjem, és talán valaki más előtt megnyissam a kaput. A kicsik között jövök rá arra, hogy már én is vágyom arra, hogy a fülembe suttogják: Anya...

Ma nagyon csapongtam, igaz? Nézzétek el nekem, ősszel mindig ilyen csapongósak a bejegyzéseim. :) De jól esett leírni, kiírni magamból mindent, ami felgyülemlett bennem a napok alatt. Talán meg sem lehet érteni, hogyan jött fel az egyik téma, és abból hogyan jött a másik. De nem akarok átvezető szövegeket utólag belebiggyeszteni. Az olyan mű lenne, én meg vállalom a tökéletlenségemet. Így legalább tuti nem vagyok unalmas. :))

Szép estét Mindenkinek! :)



2010. október 1., péntek

Tyúkanyó Fórum - Kirakat


A karácsonyi ajándékozás édes teher. Kilesni szeretteink leghőbb vágyát, teljesíteni azt a kívánságát, amire ő maga talán még nem is gondolt, igazán szép feladat.
De mi van, ha kifogytunk az ötletekből? Marad a kínai bolt választéka? Ugye nem?
A tyukanyo.hu nagy hangsúlyt fektet a hazai kézműves termékek népszerűsítésére, előtérbe helyezésére. Sokszor nyerhettetek már nálunk kézi munkával készült szépségeket, tudhatjátok, hogy ezekben nagy kincs rejlik a tárgyi mivoltukon túl is.

Felhívásunk célja kettős:
1. Keressük azokat a kézműveseket, akik bemutatkoznának nálunk, portékájukat képekkel is a nagyérdemű elé tárva.
2. Megkönnyítjük az ajándékvásárlást mindenki számára, egy helyen elérhetővé téve számos magyar kézműves termékeit.

A Kirakaton belül bárki nyithat topikot, aki szeretné megmutatni a műveit. A nem odaillő tartalmakat természetesen töröljük.

Fontos! Mi nem bonyolítunk adásvételt. Csupán a lehetőséget adjuk meg -díjmentesen!-, hogy eladó és vevő egymásra találjon.

Kérjük, terjesszétek a lehetőséget ti is blogokon, fórumokon, közösségi oldalakon.