Gondolatok, könyvek és egy ajándék

A titkok között, amiket pár bejegyzéssel előbb megosztottam, ott volt, hogy nagyon szerettem a két Lottit, egy pöttyös könyvet rongyosra, szétesősre olvastam, kaptam is helyette egy másik sárga alapon fehér pöttyöset, kemény fedelűt, ez már jobban bírta. ;)
De valahogyan kimaradt, hogy a mese könyveket is szívesen forgattam, no és persze olvastam. :) Gondolom másoknak is voltak olyan mese könyvei, amiket szintén, rongyosra olvasott, a lapok kiestek a könyvből, mégis szívesen őrizgette, mert a benne lévő tartalom ugyanúgy el tudta varázsolni, mint legelső alkalommal. :)
Az én ilyen mese könyveim között ott volt a Gőgös Gúnár Gedeon, A sün, akit meg lehetett simogatni, Én, te, ő: Kalandok a szófajok birodalmába és a Vidám mesék. :)

Az elsőt nem átallottam olvasni óra közben sem, még elsőben. Aztán szegény könyv többször maradt napközben a tanári asztalon, mint velem, így itthonra kellett korlátoznom az olvasását. :))

A sün, akit meg lehetett simogatni, ez a telkes mesekönyvem volt. Minden szombaton és vasárnap jártunk Iszkaszentgyörgyre, ott volt a telkünk, a buszmegállóból még jó három kilómétert kellett megmászni hegynek fölfele, én mégis szinte mindig rohantam, sokszor lehagyva mamámékat, hogy aztán a telken, az ajtóban toporogva jöjjek rá, hogy amig mamáék fel nem érnek a kulccsal, addig én sem tudok olvasni. xD A könyv sok-sok éven át megtartotta a varázsát.

Az én, te, ő mindig is abszolút kedvenc volt, ennek a könyvnek köszönhettem azt, hogy annyira megszerettem a nyelvtant. :) Már nagyobb voltam, értsétek a  nagyobb alatt, 14-15 éves lehettem, addig mindig eldugtam itthon a könyvet, mert már szörnyű állapotban volt. Több lapja kijött, mint amennyi még lefűzve maradt, de nem akartam kidobni, mert szó mi szó, tényleg imádtam. :) Még a suliba is magammal cipeltem, ha előző nap mamának beugrott a könyv, nehogy véletlenül megtalálja és kidobja. xD Aztán egyszer eljött a nap, amikor figyelmetlen voltam, és elől hagytam. Mire haza jöttem, papám megsúgta, hogy mama kidobta a könyvet. Hááát, khm...., azt a veszekedést nehéz elfelejteni, meg azt, hogy napokig nem szóltam hozzá. xD De most, hogy írok róla..., eszembe jutott, talán le kéne tölteni valahonnan. :)))

A vidám mesék is nagy kedvenc volt, ez is félig telkes könyv, de ezt vittem és hoztam magammal, hétköznap is szívesen olvasgattam, főleg a három kismacska miatt. :) Még megvan valahol a pincében szépen becsomagolva, bedobozolva. :)

És, ahogyan elnézegettem a mese könyveket, ezek még mindig ott vannak a könyvesboltok polcain. Időtállók, örökéletűek és érvényűek a bennük lévő tanulságok, amit a gyerekek ezekből tanulnak, értenek meg a legkönnyebben.


És az ajándék. :) Nemrég kisfiú született az ismeretségi körömben. :) Már megleptem a kisembert egy apró kiscipővel, aminek nagyon örültek. :) Aztán gondoltam egyet, mindjárt a itt a tavasz, nekem meg van nagyon-nagyon puha pamut fonalam, szóval horgolok neki egy kis sapit is. Meg is tettem, de túl egyszerűnek véltem, szóval kapott egy kis diszítést is. :)



Egy kis fa, fű, egy apró süni, a tüskéin pedig egy piros alma. :) Erről jutott eszembe a sün, akit meg lehetett simogatni, erről pedig a mesekönyvek, erről pedig az, hogy illene már valamit írni ide, ne csak képeket mutogassak állandóan. :P Szóval így a sapi mellett lett egy bejegyzésem is. :)
Remélem, hogy a kis babóca szüleinek is tetszeni fog majd a sapi. :)

Drága Ágnes! :)

Nagyon sok bepótolni valóm van, meg mesélni valóm is, a múlt héten nem voltam itthon, netközelben sem, így nem tudtam elmesélni, hogy milyen meglepetés is ért engemet. :) Kedden kaptam egy telefonhívást, hogy csomagot kaptam, messziről, Kanadából. Felvillanyozódva pattantam fel, a szám széles mosolyban az örömtől, amikor is rájöttem, hogy hétvégénél előbb nem tudom meg, mi is lapul a csomagban. A nagynénémet mentem gondozni, idős, hasi sérvvel műtötték, nem maradhatott egyedül otthon, míg a lánya dolgozik. Szóval egész héten ott volt bennem az az adrenalinlöket, meg hát, aki ismer, az tudja, hogy én borzasztóan kíváncsi vagyok.
Amikor hazaértem, csak annyira voltam hajlandó, hogy a bőröndöket szépen a szobákba vittem, kezet mostam, aztán már estem is neki a csomagnak. :D

A fent látható gyönyörű napló lapult benne. Egy ujjal simítottam végig a felületén, annyira szép, finom és nőies, pont olyan, amilyen tárgyakkal én magam is szeretem körülvenni magamat. :) Belül egy kézzel írott levél várt, az első lapon pedig pár kedves szó, és dátum, hogy mikorra kaptam. Még nem tudom, hogy mit szeretnék bele írni, de tudom, hogy valami fontosnak szánom, hogy sok-sok év után is szívesen lapozgassak benne. A levelet eltettem a másik mellé, én is az a típus vagyok, aki a leveleket, képeslapokat elteszi, évekkel később szép emlékek lesznek. :)
Most az asztalomon pihen a napló, minden nap látom, és nagyon jóleső érzéssel tölt el, drága Ágnes, hogy gondoltál rám, és ilyen szépséggel leptél meg. :) Nagyon-nagyon szépen köszönöm, el sem hiszed, milyen nagyon örülök neki. :))
Ölellek és puszillak sokszor! :)

Fülmelegítő és egy ajándék :)

Bizony, horgolgattam mostanában, igazán élveztem újra elővenni a horgolótűt, és valami újat alkotni. :) Ez a fenti fülmelegítő is nemrég készült el, a Meskán várja gazdáját. :)




Ez az ajándék pedig nemsokára felkerül a Mikulás szánkójára, vagy a Jézuskához? :)) Mindegy is, a lényeg, hogy célba érjen majd mindenképpen. :P És, hogy kinek? Meglepetés... :))

Megérkezett...

...a meglepetés ajándékom Estibogártól. :) Ez a szépség kapott helyet nálam az asztalomon.

Még egyszer, köszönöm szépen, és örülök, hogy én lehettem az egyik szerencsés. :P

Ágnes : )

Drága Ágnes! :)

Amikor azt írtad, hogy tőlem kicsit másképpen búcsúzol, nem is tudtam elképzelni, hogy mire gondolsz. Minden nap lestem a blogodat, valamiért azt hittem, hogy ott lesz várható majd. Meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen kedves meglepetés fog várni reggel, amikor felébredek. 

Még a szememet is alig nyitottam ki, amikor azzal fogadtak, hogy levelem jött. Mondom oké. Kanadából. Honnan? És nagy szemeket meresztgettem, alig vártam, hogy végezzek reggeli szokásos teendőimmel, még a kávé sem volt olyan fontos, mint a tőled kapott levél. :) 

Ha azt mondom neked, hogy őszintén meghatott minden egyes sorod, és ajándékod, a szándék, hogy emlék is legyen rólad, elhiszed nekem? :) Az álomfogó már megtalálta a helyét, rögtön tudtam, hová illene a szobában. A kis csónak, vagy kenu, azt hiszem kenu, nézd el nekem a tudatlanságomat. :) Szóval ő is már egy olyan helyet kapott a szobában, ahol mindenhonnan látni. De a legkedvesebb mégis azért, mert csak véletlen lehet csupán, de hátul van rajta egy kis eredeti minta, ami az anyag sajátossága, egy kis szív minta. :) Szívből jövő ajándék, én pedig örömmel fogadtam. :)

A kézzel írott leveleket mindig nagy becsben tartottam, manapság már nem divat, már évekkel ezelőtt sem volt az, ezért, ha ilyet kapok, mindig elteszem emlékbe. A te leveledet is megőrzöm a többi között. :)

És nem fogok búcsúzni. Eldöntöttem, hogy egy önző lélek vagyok. :D Így csak megköszönöm,  hogy gondoltál rám, és még jelentkezni fogok. :))

Ölellek és sokszor puszillak! :)