Napsütötte Toszkána

Az imádom, imádom, imádom eléggé kifejezi, milyen érzés tombol bennem most, hogy megnéztem ezt a filmet? :)) Narancssárga, napsárga napsütés, tiszta levegő, zöldellő rétek, pirosló pipacsok, gyönyörű napraforgó tengerek, olajbogyó fák, hangos, zajos olaszok, zúgó, tomboló vihar, háborgó tengerpart, életérzés, mosoly, család, barátok, szeretet, szerelem. Toszkána.

Sok helyen jártam már, de oda még mindenképpen el kell jutnom. Mert az ottani élet egy igazi életérzés, és én érezni akarom annak az életnek a pezsgését és nyugodtságát egyszerre. Fagylaltot nyalva akarok végig sétálni a nyaktörő macskaköveken, cappuccinót inni kora reggel egy kávéházban, sajtot majszolni egy pohár borral, pedig nem is szeretem az alkoholt, és bordó szőlőt enni, aminek az íze is bordó, ha a kerek is gyümölcs roppan egyet a fogaim alatt. 

Most megyek, és keresek valamilyen itthoni ruhát, ami narancssárga. Akarom még ezt az életérzést, és ez a szín visszaadja, amit érzek. Napfényes szép csütörtököt mindenkinek. :))

Julie and Julia

Nem terveztem, hogy írok mostanában, bár tudom, hogy megígértem. Több filmről akartam írni egy nagyobb összefoglalót, de az az igazság, hogy a Julie and Julia most megfogott annyira, hogy ne akarjak más filmről írni. :) Kétkedéssel ültem le, hallottam hideget-meleget a filmről, de legtöbbször azt a véleményt, hogy unalmas, 30 perc már rekordnak számít, ha valaki annyit meg tud belőle nézni. Én meg ott tartok, hogy bár már véget ért a film, én még mindig nézném, mert a gasztronómia világát, az evés és a főzés igazi szeretetét tárta elénk ez a film.
Nem lettem okosabb, hogy miként kell egy-egy ételt elkészíteni, de meghozta a vágyat arra, hogy újra több időt töltsek a konyhában. Sőt, több, mint 8 éve vegetáriánus vagyok, de kedvem támadt húsos ételekkel kísérletezni. Persze, egy főkóstoló kellene, mert ennyire nem buzog bennem a vágy a főzésnél... :))
De szinte érzem a frissen vágott fűszerek illatát az orromban, az ízeket a számban.
Egyedül a film vége nem tetszett. Ott úgy jött le, hogy Julia nem kedvelte Julie-t, és ostobaságnak tartotta, amit csinált. Szerintem viszont fantasztikus volt, hiszen a példa is mutatja, hogy ebből az igaz kísérletből, amit Julie csinált végig egy év alatt, miszerint elkészíti Julia Child ötszázvalamennyi receptjét, könyv és később film is készült.
Ez a film két nőt mutat be, akik megpróbáltak értelmet nyerni az életüknek, hogy találjanak valamit, amiben jók, amivel megváltoztathatják az életüket, miközben bebizonyítják maguknak, hogy érnek is valamennyit. Ez a film, bátran állíthatom, hogy a kevésbé szkeptikusoknak és titokban optimistáknak erőt ad ahhoz, hogy bátran belefogjanak valamibe, amiben úgy érzik, hogy képesek megfelelni.

...

Majd később írok egy értelmes és normális bejegyzést. Mivel jobb a lábam, elkezdtem nézni a letöltött filmeket. A ház a tónál gyönyörű volt, bőgtem rajta. A végén.
Most a P.S. I love you-t nézem. A 8. percnél tartok. És bőgök.
Reménytelen vagyok...

A csúf igazság

Először is, végre letöltöttem a filmet nCore-ról, mert azt mondták, hogy ez remek, naggggyon jó. :) Oké, hittem nekik, szóval megnéztem. Egy-két vicces jeleneten kívül nekem nem tetszett a film. Pedig mindkét főszereplőt szeretem. Azt hiszem, hogy a probléma maga az alapsztorival van, nem lett kidolgozva rendesen egyik karakter sem. xD Karakter, értitek... Torni csak kicsit befolyásolja az életemet.... xD

De, ha jobban megnézzük, akkor jogos, amit mondok. A főszereplő pasi, ciki, de nem emlékszem a filmes nevükre, annyira nem fogott meg, de az igazi neve: Gerard Butler. Szóval ő miért lett olyan, amilyen? Oké, kaptunk rá egy választ, hogy harminc éves korára csalódott a nőkben, mert páran hazudtak, és néhány csak talán ugródeszkának használta. De könyörgöm, emiatt nem lesz valaki _ekkora_ seggfej... Valami sokkal komolyabbat, letisztultat, körvonalasabbat kellett volna kitalálniuk az íróknak, és akkor talán lett volna értelme a viselkedésének.

Vagy nézzük csak a másik felét. Mitől jó egy film? Ha a főszereplő pasi mellé, aki amúgy egy isten, beteszel egy gyereket, aki felnéz rá, és máris pár ezerrel több néző ül be a moziba. Még ezzel sem lett volna semmi gond, ha a sztori azon részét jobban kidolgozzák. De nem tudtuk meg, hogy a nővére miért neveli egyedül a fiát, miért neki kell betöltenie a gyerek számára egy apafigura szerepét. Kidolgozatlan volt az egész. Pedig megérte volna jobban kialakítani a személyét, mert akkor ez a film sokkal ütősebb lett volna.

A főszereplő nő, Katherine Heigl. Azt hiszem, az ő karaktere jobban ki lett dolgozva. Bár nem értem, hogy valaki, aki az üzleti életben annyira jó, az hogyan lehet ennyire bénácska a magánéletben... De írjuk alá, az. Próbálkozik, de a randik egyike sem jön össze neki. Aztán jön a főszereplő pasi, aki elmondja, hogyan kell viselkednie ahhoz, hogy megfoghasson egy harmadikat, miközben észre sem veszi, hogy ő a bunkó pasiba szeretett bele. Klisé...
De még így is szeretjük a főszereplők miatt. Egyedül talán a vége az, ami nagyon tetszik. Azt hiszem, hogy azt nagyon eltalálták. Azok a pillantások, a bizonytalanság, a sérülékenység..., élővé tették az utolsó pár percet. Azokat imádtam.

Az összegzés a következő:
A csúf igazság az, hogy a film nagy bukta, és ha lesz bevétele, akkor csak azért lesz, mert két fantasztikus főszereplője van. *.*