Drága Ágnes! :)

Nagyon sok bepótolni valóm van, meg mesélni valóm is, a múlt héten nem voltam itthon, netközelben sem, így nem tudtam elmesélni, hogy milyen meglepetés is ért engemet. :) Kedden kaptam egy telefonhívást, hogy csomagot kaptam, messziről, Kanadából. Felvillanyozódva pattantam fel, a szám széles mosolyban az örömtől, amikor is rájöttem, hogy hétvégénél előbb nem tudom meg, mi is lapul a csomagban. A nagynénémet mentem gondozni, idős, hasi sérvvel műtötték, nem maradhatott egyedül otthon, míg a lánya dolgozik. Szóval egész héten ott volt bennem az az adrenalinlöket, meg hát, aki ismer, az tudja, hogy én borzasztóan kíváncsi vagyok.
Amikor hazaértem, csak annyira voltam hajlandó, hogy a bőröndöket szépen a szobákba vittem, kezet mostam, aztán már estem is neki a csomagnak. :D

A fent látható gyönyörű napló lapult benne. Egy ujjal simítottam végig a felületén, annyira szép, finom és nőies, pont olyan, amilyen tárgyakkal én magam is szeretem körülvenni magamat. :) Belül egy kézzel írott levél várt, az első lapon pedig pár kedves szó, és dátum, hogy mikorra kaptam. Még nem tudom, hogy mit szeretnék bele írni, de tudom, hogy valami fontosnak szánom, hogy sok-sok év után is szívesen lapozgassak benne. A levelet eltettem a másik mellé, én is az a típus vagyok, aki a leveleket, képeslapokat elteszi, évekkel később szép emlékek lesznek. :)
Most az asztalomon pihen a napló, minden nap látom, és nagyon jóleső érzéssel tölt el, drága Ágnes, hogy gondoltál rám, és ilyen szépséggel leptél meg. :) Nagyon-nagyon szépen köszönöm, el sem hiszed, milyen nagyon örülök neki. :))
Ölellek és puszillak sokszor! :)

Lila mamusz

Már régóta terveztem, de mindig valami másba kezdtem bele. De a kendő után valami könnyű horgolmányra vágytam, ami gyors sikert ad, és kivételesen magamnak szántam az elsőt. Így született meg az én lila-bordó mary jane mamuszom. :)
Itthon már ketten is jelezték, hogy szeretnének hasonlót, egy kérés volt, hogy ne legyen ennyire nyitott. :)

Csokoládé horgolt vállkendő karamella csillagrózsával

Ezen dolgoztam kb másfél hétig. :) A minta nagyon egyszerű, és a végeredményt imádom. *.* 186 cm széles lett, és 82 magas, dupla szállal horgoltam. Nemcsak a hátat, de a felkart is finoman beborítja. :)

Puhán körbeöleli egész hátat és felkart, de leejtve a karra remek kiegészítő lehet,ha színházba megy valaki, vagy a nyak köré tekerve egy nagy séta alkalmával. Öltöztet és elbűvölővé, csinossá tehet ez a vállkendő. :)
A virágbross, amivel össze is lehet tűzni a kendőt, ajándékba adom. :)
A Meskán már megtalálható.

Év eleji töprengés 18+

Először is, bár kicsit megkésve, de mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! Legyen szebb, jobb és még boldogabb ez az évetek, mint az előző volt, álmaitok, vágyaitok pedig váljanak valóra! :))

Én, ahogyan a címben is írtam, töprengek. De ez már a két ünnep közötti időszakban is jellemző volt rám, hogy a nagy rohanások közepette, mint Lót felesége, sóbálványként leálltam valahol útközben és elmerültem a gondolataimban.
Megijeszt, hogy egy bizonyos kérdés zakatol már mióta a fejemben. Nem hittem volna, hogy valaha is egyáltalán elgondolkodom ezen az eshetőségen. Nem akartam. Mert...., elválasztanak minket a falak, aminek legtöbbjét, igaz, védekezésből, de én emeltem fel közé és közém. Most mégis, hiába nézek minden felé, csak azt látom, hogy egyre inkább lejjebb süllyedünk, és hirtelen gyorsasággal veszítjük el a jogainkat, megtépázzák a lehetőséget a szabad döntésben, lassan ott tartunk, hogy a szabad gondolkodásban. Megtépázzák a szárnyainkat, nem engednek minket repülni. Eljöhet még újra az egypárt rendszeres korszak, ha nem figyelünk oda.
Én pedig félek. Nem engedtem eddig senkinek, hogy megnyírja a szárnyaimat, én mindig a föld felett lebegtem, kimondtam, ami a lelkemet nyomta, véleményt formáltam, kiálltam a szavaim mellett, vállalva még azt is, hogy érettségi évében majdnem kéthetes kényszerpinőre küldte az igazgató iskolán belüli politizálás miatt az egész osztályt, köztük engem is, aki a leghangosabbak közül került ki.

És most itt van valaki, aki megmondja, még ha nem is ilyen nyíltan, de az alkotmányt megváltoztatja, bele akar szólni a Nemzeti Bank ügyeibe, aki megzsarol, hogy ha nem lépek vissza az állami pénztárba, akkor elveszi az állami nyudíjamat, szinte élvezettel kihangsúlyozva, hogy akkor pontosan milyen keveset kapok majd, és itt van valaki, aki beleszól abba, hogy mit tudhatok meg arról, hogy mi történt itthon vagy a  nagyvilágban, beleszól abba, hogy milyen zenét hallgathatok főműsoridőben, beleszól abba, hogy mit írhatok le egy fórumba, vagy éppen egy blogba, máskülönben keményen büntetnek.
Úgy érzem, hogy megfulladok.
Szóval gondolkodom egy ideje. Talán menni kellene. De félek attól, ami nála várna. Attól, hogy három nap alatt szétszednénk kicsi darabokra egymást. De itthon sem jó már.
Vissza akarom kapni a szárnyaimat.