A következő címkéjű bejegyzések mutatása: avatar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: avatar. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. január 3., vasárnap

Avatar

Nem vagyok nagy rajongója az ilyen filmeknek, előre leszögezem. Szeretem a Star Warsot, néha néztem Star Tracket, de nem nyűgöztek le annyira, hogy fanatikusan rajongjak érte.

De az avatar... Én még ilyen gyönyörű, látványos, és ami a legfontosabb, értékeket képviselő filmet szerintem még nem láttam. Mit számít, ha olyan kliséket vetnek be, mint az, hogy az ember új bolygót fedez fel, amin kialakult az ÉLET, és itt direkt használom a nagybetűt, és valamit meg akarnak szerezni tőlük, ezért végül megtámadják őket, ha közben olyan képeket tárnak elénk, ami a mai fiatalság, és talán az idősebbek számára is példa értékű lehet.

Valahol olvastam, és mélyen egyet értettem vele, közben úgy éreztem, találó is, ahogy elnevezte a produkciót. Ez az év Zöld filmje. Egyszerűen magával ragadó és lélegzetelállító a látvány, és én bevallom őszintén, hogy szívesebben élnék egy ilyen világban, távol a technika vívmányaitól, a fejlődéstől, egy az emberek számára primitívebb, de számomra csodálatosabb világban.
Náluk mindenben lüktet az erő, az Élet, és egyáltalán nem érzik feljebbvalónak magukat az állatoknál, a természetnél. Elfogadják, hogy ez minden csak ajándék Évától, és tisztelettel, no és ami a legfontosabb, szeretettel adóznak felé. Magyarán tökéletes összhangban élnek a naturális környezettel.

És megfogott még valami. Az összefogás, ami a navik között még mindig él, irigylésre méltó. Ugyanúgy, mint a mások iránti tisztelet, ami náluk nem halt ki, nem veszett el az idők folyamán. Érdekes volt látni, hogy bár érezték, hogy nem jó az nekik, hogy az emberek itt vannak közöttük, mégis félre tudták tenni nézeteiket, még ha egyelőre csak egy ember esetében is, és végül befogadták maguk közé.

Azt mondtam, hogy szerintem az alapkoncepció klisére épült, de ezt mégis úgy adagolták, hogy az élvezhető volt, és hiába sejtetted, hogy mi lesz a következő lépés, ez nem vont le semmit a minőségéből, az élvezhetőségéből.



Volt egy pont, ahol én igazán meghatódtam. Jake az Élet fájánál Évához beszélt, és arra kérte, nézze meg Grace emlékeit, és lássa meg, hogy ez emberek Föld Anyát már elpusztították, és a természet eltűnt, mindenhol csak épületeket lehet látni. Majd arra kérte, hogy segítsen neki, hogy Pandora ne jusson ugyanebbe a helyzetbe. Olyan őszinte pillanat volt az, ami alatt még levegőt is alig mertem venni, mert gyermeteg, de olyan érzésem lett volna, mintha én törném meg azt a szinte szent pillanatot.

Mint látni lehet, tényleg elvarázsolt a film. Olyannyira, hogy szerintem este megint hagyom magam elmerülni ebben a tiszta világban, ahol a természetet és egymást még tisztelik a navik.