2010. május 31., hétfő

Két újabb díj :)

Ezt a díjat még régebben kaptam Belindától, és csak most teszem ki, remélem, nem lesz belőle harag. :) Viszont ezt továbbadni nem fogom, mert ahogyan láttam, már szinte mindenki megkapta, akiknek én is odaadnám. :)



Kedvenc
íróm: Shirley Maclaine
könyvem: Camino
italom: szénsavmentes ásványvíz és baracklé :)
ételem: karfiol leves sok tejföllel :)
énekesem: Patrick Swayze
énekesnőm: Haley Westenra
együttes: Cascada
Dj: tudtommal ilyen nincsen xD De ha már kell, akkor Erős :)
színem: kék, lila, zöld, barna
dalom: Homokóra
sorozatom: jelenleg Grace Klinika
hangszerem: zongora
hónapom: május
napom: hétfő
évszakom: tavasz
napszakom: reggel és este :)
sportom: gimnasztika
bloggerem: Ágnes :)
kommentelőm: Ágnes :)



Ezt a díjat pedig új kedves olvasómtól, Zsedelytől kaptam, itt is köszönöm még egyszer, hogy gondolt rám! :)
Majd egyszer tovább adom ezt is, akiknek adnám, nekik már megvan ez a díj, de még keveredhetek új oldalakra, amikbe első olvasásra beleszeretek. No, majd akkor tovább adom. :))

Ezzel a díjjal is jár pár feladat és kérdés, amire válaszolni kell, én pedig örömmel megteszem. :)

1. Meg kell köszönni a díjat attól, akitől kaptam.
Megköszöntem, és köszönöm még egyszer. :)

2. A logót ki kell tenni a blogba.
Amint elküldöm a bejegyzést, ki is teszem. :)

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
Ez is megvolt. :)

4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
Sok mindent mondhatnék magamról, leginkább a profilomban lehet látni, hogy milyen is vagyok valójában. De akkor még jöjjön pár "műhelytitok". 
- A mai napig nem tudom, hogy ez a blog hogyan működhet; az a típus vagyok, aki hamar félbehagyja a naplóit.
- Vettem egy könyvet még évekkel ezelőtt egy rossz pillanatomban, és csak utólag vettem észre milyen depis hangulata van. Azóta sem olvastam el.
- Minimum három pléddel alszom a takaróval együtt, annyira fázós vagyok.
- Régen volt egy hatalmas kaktuszgyűjteményem, de egy tél alatt mind meghalt. Azóta képtelen vagyok kaktuszt venni magamnak.
- Megőrülök mostanában a fonalért, alig tudok dönteni, amikor a készletet megyek feltölteni, és akár egy órát is elszuszakolok a válogatással.
- A Gyűrűk Urát majdnem két évembe telt, mire kiolvastam. A sok tájleírástól sírhatnékom volt sokszor.
- Szeretnék derék alattig érő hosszú hajat növeszteni, de mire a lapockámig ér, feladom, és levágatom. Ezt játszom már legalább 8 éve. Jó játék...

5. Tovább kell adnom 7 embernek
Ez meg fog történni, de nem most. :)

6. Be kell linkelnem őket.
Ez is egy későbbi alkalomra marad. :)

7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Mint ahogyan ez is. :)

Köszönöm ismét, hogy gondoltatok rám, jó érzés tud lenni. :)




2010. május 18., kedd

Új blog - rejtve a világ szemei elől

Csináltam egy másik blogot, oda a munkahelyemmel kapcsolatos élményeimet, és a mindennapos dolgokat fogom megírni. De az a blog már csak meghívóval látogatható, legfőképpen azért, hogy nehogy valaki olyan olvasson bele, aki esetleg szintén érdekelt lehet.
Aki szeretné azt a blogot is olvasni, szórakozni, és megdöbbenni az emberek furcsaságai miatt, az hagyjon nekem itt egy hozzászólást az e-mail címével együtt, vagy írjon az ameliejasminepitonkukacgmailpontcom címre, és én küldeni fogok egy meghívót. : )


2010. május 13., csütörtök

Szürke elegancia





És végre elkészült a szürke táska füle is. :) Azt tudni kell, hogy a barna-kék verziót ez után kezdtem el horgolni, mégis az kapott először fület. :)) A táskát megtalálhatjátok a meskán is. :)



Eltűnő boszorlány előtűnik - nem mindegy a kettő :)

Akár azzal is kezdhetném, hogy Tündérbogyó Happybogyó jelenleg. :)) Nem tudom, hogy ki mennyire ismerte a körülményeimet, de az utóbbi időben, kb 5-6 hónapban, tartós álláskereső voltam. Nagyon rossz tapasztalatok gyűltek össze ezen hónapok alatt, hiszen az összes helyről, amit megpályáztam, még csak annyit sem kaptam, hogy fapapucs, nem hogy visszahívtak volna, esetleg be egy állásinterjúra. Nem akarok részletezni, milyen elkeserítő a dolog, akik a torniról ismernek, tudhatják, hogy áprilisban szinte teljesen eltűntem. Akkor éltem meg a mélypontot, és akkor ütközött ki a legnagyobb elkeseredés is rajtam, hogy mi lesz velem ezek után...

Talán egy hete, másfél hete, hogy összeszedtem magam, és azt mondtam, hogy jó, akkor új önéletrajz, ami persze nevetséges, mert ugyanazokat az információkat tartalmazta, mint az előző, de akkor is kellett a megújulás. Nem voltam éppen itthon, mamám be volt sózva, és egy hirdetés alapján felhívott egy telefonszámot, és elkérte az elérhetőséget, e-mail címet (!), az én 65 éves mamikám, én meg elküldtem az önéletrajzomat, mondván, semmit sem veszíthetek, főleg azután nem, hogy a mamám hívta fel őket helyettem, mert a drága lelkes volt. xD
Két napig vártam, majd azt gondoltam, hogy ebből már nem lesz semmi, amikor kora délután megcsörrent a telefonom, ez volt pénteken, és hétfőre behívtak állásinterjúra. Öt hónap után (!), gondolom, mondanom sem kell, hogy ez mekkora öröm volt. Izgultam, már hogy ne izgultam volna, amikor a térdem miatt itthon voltam két évet, és teljesen elszoktam attól, hogy milyen, amikor az ember irodában dolgozik...

De csinosan felöltöztem, titkárnő múltamra visszatekintve tudom, hogy mit várnak el öltözködésnél, így nagy meglepetés volt a cégnél a lezserség, és itt nem csak az öltözködésre gondolok, de ez már egy másik dolog. 
Megtörtént az ái, nem voltam benne biztos, hogy visszahívnak. Itt említeném meg, hogy alkatilag duci vagyok, ami engem nem zavar, de sok munkáltatót igen, így leginkább arra gondoltam, hogy emiatt nem hívnak vissza. Még aznap telefonáltak, hogy mehetek a kövi fordulóra.
Ez is megvolt, végig ültem két órát, megnéztem a többi kollegina hogyan dolgozik, aztán egy két órás képzést is, és szerdán, meglepő módon mehettem a következő fordulóra. Igen, tudom, hogy sok, de ez kell is, ahogyan látom.

A szerdai nap gyakorlat volt, elmegy kategóriába soroltam magamat. És mi történt? Visszahívtak.
Ma volt a második gyakorlati nap, ma még inkább nem éreztem, hogy jó volnék. Nem vagyok vallásos, meg sem vagyok keresztelve, szerintem értitek a lényeget, nem kell ragoznom, de az egy órás gyakorlat után, mikor elmentem mosdóba, a wc-n ülve imádkoztam, hogy vegyenek fel, és leszek ennél jobb is. xD
A végén szinte biztos voltam abban, hogy nem én leszek az, akit választanak.
És felvettek...

Én annyira, de annyira boldog vagyok, hogy azt szerintem sokan el sem tudnátok képzelni. Azóta vigyorgok, mint a tejbetök, két szomszédommal is annyit beszélgettem, hogy szerintem azt hitték, hogy szedek valamit. Aztán itthon is, nem hagytam mamámékat szóhoz jutni legalább 20 percig, annyit beszéltem. xD
Amúgy közben rájöttem, hogy rémesen kevés az önbizalmam, a magamba vetett hitem, hogy lehetek sokkal jobb is... Ez a régi állásom átka, de nagyon remélem, hogy hamar lekopik rólam, főleg most, hogy a csoportvezető majdnem velem egykorú, és hihetetlenül türelmes, ha pedig valamit elront az ember, nem legorombít, hanem elmagyarázza, hogy legközelebb mit kell csinálni ahhoz, hogy ez ne forduljon elő. :)
Név szerint nem szeretnék reklámozni, ez egy telemarketinggel foglalkozó cég, és tetszik, amit csinálnak, és ha kicsit több tapasztalatom lesz, bízom abban, hogy nekem is úgy fog menni minden, mint a többi lánynak. :)


2010. május 10., hétfő

Csoki táska a kék ég alatt :)

Egy újabb táska készült el nálam, teszek fel hozzá képeket is. :)


















Ugyanez elkészült szürkében is, de annak még nem csináltam meg a fülét. ^^" Majd annak is hozzálátok hamarosan, szeretném végre befejezni. :) A táskát megtalálhatjátok már a meskán is. :)