Gondolatok, könyvek és egy ajándék

A titkok között, amiket pár bejegyzéssel előbb megosztottam, ott volt, hogy nagyon szerettem a két Lottit, egy pöttyös könyvet rongyosra, szétesősre olvastam, kaptam is helyette egy másik sárga alapon fehér pöttyöset, kemény fedelűt, ez már jobban bírta. ;)
De valahogyan kimaradt, hogy a mese könyveket is szívesen forgattam, no és persze olvastam. :) Gondolom másoknak is voltak olyan mese könyvei, amiket szintén, rongyosra olvasott, a lapok kiestek a könyvből, mégis szívesen őrizgette, mert a benne lévő tartalom ugyanúgy el tudta varázsolni, mint legelső alkalommal. :)
Az én ilyen mese könyveim között ott volt a Gőgös Gúnár Gedeon, A sün, akit meg lehetett simogatni, Én, te, ő: Kalandok a szófajok birodalmába és a Vidám mesék. :)

Az elsőt nem átallottam olvasni óra közben sem, még elsőben. Aztán szegény könyv többször maradt napközben a tanári asztalon, mint velem, így itthonra kellett korlátoznom az olvasását. :))

A sün, akit meg lehetett simogatni, ez a telkes mesekönyvem volt. Minden szombaton és vasárnap jártunk Iszkaszentgyörgyre, ott volt a telkünk, a buszmegállóból még jó három kilómétert kellett megmászni hegynek fölfele, én mégis szinte mindig rohantam, sokszor lehagyva mamámékat, hogy aztán a telken, az ajtóban toporogva jöjjek rá, hogy amig mamáék fel nem érnek a kulccsal, addig én sem tudok olvasni. xD A könyv sok-sok éven át megtartotta a varázsát.

Az én, te, ő mindig is abszolút kedvenc volt, ennek a könyvnek köszönhettem azt, hogy annyira megszerettem a nyelvtant. :) Már nagyobb voltam, értsétek a  nagyobb alatt, 14-15 éves lehettem, addig mindig eldugtam itthon a könyvet, mert már szörnyű állapotban volt. Több lapja kijött, mint amennyi még lefűzve maradt, de nem akartam kidobni, mert szó mi szó, tényleg imádtam. :) Még a suliba is magammal cipeltem, ha előző nap mamának beugrott a könyv, nehogy véletlenül megtalálja és kidobja. xD Aztán egyszer eljött a nap, amikor figyelmetlen voltam, és elől hagytam. Mire haza jöttem, papám megsúgta, hogy mama kidobta a könyvet. Hááát, khm...., azt a veszekedést nehéz elfelejteni, meg azt, hogy napokig nem szóltam hozzá. xD De most, hogy írok róla..., eszembe jutott, talán le kéne tölteni valahonnan. :)))

A vidám mesék is nagy kedvenc volt, ez is félig telkes könyv, de ezt vittem és hoztam magammal, hétköznap is szívesen olvasgattam, főleg a három kismacska miatt. :) Még megvan valahol a pincében szépen becsomagolva, bedobozolva. :)

És, ahogyan elnézegettem a mese könyveket, ezek még mindig ott vannak a könyvesboltok polcain. Időtállók, örökéletűek és érvényűek a bennük lévő tanulságok, amit a gyerekek ezekből tanulnak, értenek meg a legkönnyebben.


És az ajándék. :) Nemrég kisfiú született az ismeretségi körömben. :) Már megleptem a kisembert egy apró kiscipővel, aminek nagyon örültek. :) Aztán gondoltam egyet, mindjárt a itt a tavasz, nekem meg van nagyon-nagyon puha pamut fonalam, szóval horgolok neki egy kis sapit is. Meg is tettem, de túl egyszerűnek véltem, szóval kapott egy kis diszítést is. :)



Egy kis fa, fű, egy apró süni, a tüskéin pedig egy piros alma. :) Erről jutott eszembe a sün, akit meg lehetett simogatni, erről pedig a mesekönyvek, erről pedig az, hogy illene már valamit írni ide, ne csak képeket mutogassak állandóan. :P Szóval így a sapi mellett lett egy bejegyzésem is. :)
Remélem, hogy a kis babóca szüleinek is tetszeni fog majd a sapi. :)