Levendula

Amikor Pesten éltem, a betondzsungelben, borzasztóan hiányoztak az itthoni gesztenyefák, a füves részek, az aranyesőbokor, a tulipánok és nárciszok, és úgy összeségében a zöldellő fák, és a tisztább levegő.
Valamivel be akartam csempészni egy kis otthont az életembe, így virágokat ültettem, de nem cicóztam el, több virágládát ültettem tele kukacvirággal, petúniákkal, sarkantyúvirágokkal. Az egész erkélyem tele volt velük, szívesen gondoztam őket, aztán ültem ki és nézegettem őket. Még a macsek is érdeklődve nézegette őket, tetszett neki. :)
Aztán jött az az ominózus augusztus 20-ai vihar, ami pont akkor tört ki, amikor mi becsuktuk magunk után a bejárati ajtót. Rohantunk az ablakokhoz, bezártuk őket, én az erkélyre a ládákért, de addigra már egy a földszinten volt, széttörve, ami azért nagy szó, mert én a hatodikon laktam. A többiben állt a víz, a virágok szétverve az esőtől, gyorsan újságpapírokat terítettünk le, azokra tettük be a ládákat. Én utána próbáltam élesztgetni őket, de hetekkel később meghalt az összes virág. Ezután nem ültettem többet, míg fent laktam.

Ennek az az oka, hogy én a virágokhoz is borzasztóan tudok kötődni és nagyon tudom szeretni őket, gyönyörködni bennük. Régen kaktuszos voltam, nagyon sok volt belőle, aztán egy télen egyik napról a másikra az összes kaktuszom meghalt. Van, aki most lehet, kinevet érte, de én megsirattam őket. Azt is hozzáteszem, hogy csuupán 14-15 lehettem, tinikor eleje-közepe, úgy rendesen. xDNagyobb részét a kaktuszoknak ajándékba kaptam, mindig ezt kértem, ha volt névnap, szülinap, vagy csak úgy. ;) Jobban tudtam értékelni, mint a vágott virágot. :) Ezután többet nem vettem kaktuszt, és nem engedtem, hogy bárki is vegyen nekem. Ebből talán látszik, hogy mennyire rosszul érint az, ha a virág tönkremegy.

Ezért is nagy szó, hogy ma ültettem, még pedig levendulát. *.* Régi álmom volt, hogy legyen saját cserepes levendulám, de eddig valahogy nem akartam megint egy növényt, amit nevelgetek, aztán lehet, hogy ripsz-ropsz annyi lesz neki. De most pozitívan gondolkodom, és szeretném, hogy legyen valamim, amit megint én ültettem. :)
Meg szeretnék a saját virágomból szárítani, és azt tenni a párnám alá, meg csokorban megszárítani dísznek, meg csak úgy, hogy legyen lilám. :)

Néha amúgy azt veszem észre, hogy baromira túl bonyolítok dolgokat az életemben, és talán túlmisztifikálom is őket, de nekem mindenhez idő kell, hogy feldolgozzam. Jobb szeretnék néha az a típus lenni, aki csak túllép a dolgokon, és járja tovább a maga útját, máskor meg örülök annak, hogy ilyen vagyok, mert ez azt jelenti, hogy értékelni tudom a dolgokat. :)

De megpróbálom ezt a bejegyzést sem túlmisztifikálni, és többet kreálni belőle, mint ami. :D Szóval, ültettem levendulát, ha kibújt a földből, majd csinálok képeket. :))