Utólagos péntek 13.

Morcos vagyok. Dobhattam ki az egyik adag sütimet. Szilikonformában sütöttem ki, és szerencsésen majdnem megmérgeztem a családomat. Valami anyag a sütibe átivódott, vagy nem tudom, de a szilikonformának rossz szaga, a süteménynek borzalmas íze volt. Még mindig az orromban érzem a szagát, valami szörnyű volt. :S
Még szerencse, hogy a második felét nem abban akartam kisütni. Így az jól sikerült. És az illatából ítélve fini is lehet. Én most képtelen lennék megkóstolni. Fáj a hasam attól a darabtól, amit megkóstoltam. :(

Mikor lesz már karácsony? *kérdezte a 24 éves kisnagylány, és dobbantott egyet lábával*

Karácsonyi hangulatom van. Fenyőfát akarok díszíteni. Meg ajándékot csomagolni. Meg sütni. *.* Jah, azt holnap is fogok. :P De mézeskalácsot is szeretnék már csinálni. És kidíszíteni cukormázzal. Meg földi mogyorót eszegetni a karácsonyfa alatti tálból.
Meg szeretném, ha már esne a hó. *.* Ma olyan karácsonyi hangulatom van.
Szeri van. :D

Álmos reggeli dalolgatás :)

Esti csapongás

Mindenki máshogy vezeti le a feszültséget. Én jobb híján kötök. ^^"" Lesz egy szép rózsaszín-barack-fehér színű sálam. *.* Ha egyszer a végére érek, mert közben éppen befejezem első éves mitvall kis átvariálását, meg zenét hallgatok, meg pakolok, magyarán ez sem az a nap, amikor meg tudok ülni a fenekemen. xD

Arról nem is beszélve, hogy drága Calám alakított tegnap este, és meg kell mondjam, régen nevettem utoljára ilyen jót. xD Ha egyszer felhatalmaz rá, leírom úgy, hogy ne lehessen konkretizálni a dolgokat, de azt meg kell őrizni az utókornak. ^^" Jah, és a tündérbogyó, a leterézanyuzott álmodozó, és a Néniiii mellé még felveszem a tündérsárkány sokkoló becenevet is. :D Cala a tündérsárkány, én meg a sokkoló... x'D

Így aztán még kipihent sem vagyok, mivel fél kettőkor tudtuk abbahagyni annyira a nevetést, hogy elmenjek aludni. xD Arról nem is beszélve, hogy szól reggel a telefon, én meg félig kiborultam az ágyból, annyira megijedtem. Ugyanis álmomban éppen rabságból akartam megszökni, és azt hittem, hogy lefüleltek. *szakad a nevetéstől*

És itt abba is hagytam a blog írást, mert elkezdtem átvariálni mitvallt, már csak hármat kell kiegészítenem, és készen vagyok. *.* *olyan ügyibogyó vagyok, meg szerény...*
Aztán közben kötöttem is, meg aludtam egy órát délután, ami tök jól esett. Ésés Ed írt nekem nagyon szép házit, amitől még most is oda vagyok, meg vissza. *.*

És még mindig fáradt lehetek, mert megint csacsogok. Tegnap is ezt csináltam. Lehet, hogy ma nem kellene olyan sokáig fent maradnom. xD
De ha izééé akarok lenni, akkor foghatom arra is, hogy a reggeli kávé nem volt elég erős, azért vagyok ilyen. Csak akkor mire is kellene fognom a tegnapit? *hm... * Belezavarodtam. ^^
Majd holnap jobban sikerül. :D

Design váltás :)

Vagyis csak kép, meg szín és betű, de kellett, mert néha kell a megújulás még nekem is, aki igen csak rosszul tűri a változást. :D
Olyan szép ez a kép, első látásra beleszerettem, meg a kéket is szeretem. Ma olyan szeretem nap van, pedig nem vagyok a helyzet magaslatán. És az eső is esik.
De azért szeretem nap van. ^^

És egy idézet:

Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz.
Francois Garagnon

Döntések

Sokszor nem szeretek döntéseket meghozni. Mert a döntéseknek mindig súlyuk van, és következményeik. Nem akarom, hogy megint fájjon. Tudom, hogy túl kell esnem rajta, de kétszer már belekóstoltam, mit kóstoltam, tele lettem velük. És tudom, hogy mivel jár. Milyen fájdalmakkal, rosszullétekkel, kiszolgáltatottsággal, azzal, hogy másokra kényszerülök, mert tíz métert csak részletekben tudok megtenni kis pihenőkkel. _Nem_ akarom, nem akarom, nem akarom, nem akarom, nem akarom, nemnemnemésnem. Szerintem érthető voltam.

Mégis én leszek az, aki valamelyik nap felhívja majd az orvosát, hogy megbeszéljék a műtét időpontját. De megmondom neki, hogy vagy altatással csinálja, vagy összeakasztjuk a bajszunkat. Nem engedem meg még egyszer a gerincérzéstelenítést. Fél éven belül kettő volt, nem kell ott még csak véletlenül sem elbarmolni valamit. Altatás lesz, és kész. Azért persze viszem majd a mamámat. Neki még a dokim sem mer ellent mondani. xD De ő csak biztonságért lesz ott, ha mégis makacskodna a doki.

Amúgy azt mondják, hogy max egy hónap, és rendbe jövök. Úgy bírom, mikor benyögik ezeket a laza dumákat. Felfogták ők egyáltalán, hogy már megint felvágják a lábam, lesz benne egy rakat varrat, megint cső lesz majd a lábamban, és ameddig nem mozog rendesen min. 1 hónapig megint adhatom magamnak azokat a rohadt injekciókat? Nem, hogy a francba is, nem tudják felfogni. Mert ép ésszel nem lehet felfogni, hogy mi lemondással jár ez az egész, és milyen lelkierőt kell összegyűjteni ahhoz, hogy akkor is mosolyogj, amikor ordítani lenne kedved. Nem tudják.

Félek. Nem féltem az elsőnél, nem féltem a másodiknál, de ettől rettegek. Félek, hogy nem leszek erős, és félek a fájdalomtól. Fizikailag ki fogom bírni, de annyira félek attól, hogy lelkileg nem tudok megbirkózni vele.
Értem én, hogy miért most kell. Télen itthon lábadozhatok, legalább biztosítva leszek, hogy nem járkálok majd a csúszos utakon, de az megint legalább három rohadt hosszú hónap, amikor szinte bezárom magam egy rohadt arany kalickába.

Majd holnap minden jobb lesz. Ma még túl friss az elhatározás.

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola



A Tornerans Mágusképző Szakiskola egy a szerepjátékos oldalak közül, mégis kitűnik valamivel. Aki itt kezd el játszani, észre fogja venni, hogy szerepjátéka, írás készsége, fogalmazás módja rohamosan javulni fog. Az oldal a minőségi, szép hozzászólásokat preferálja, amiben a képek az olvasó előtt elevenednek meg, és bele tudja élni magát a másik világába. Emellett mentorok fogadják a teljesen kezdőket is, akik segítenek az írás és a szabályok kuszasága között kiigazodni.

Az oldal a Harry Potter és a Gyűrűk Ura alapjait használta csak fel, minden más teljesen egyedi. Az iskola falai között vár rád barátság, szórakozás és sok kaland, amelybe ha igazán beleéled magad, te is részese lehetsz.

Közel kétszáz fős iskolánk aktív és erős magja barátságos közösséget alakított ki, ahol személyesen is többször találkoztunk már egy egy napos találkozó, vagy egy három napos kirándulás keretében.

Ha szeretnél egy új közösséget is megismerni, látogass el hozzánk, és ha tetszik, amit látsz, akkor regisztrálj nálunk.

Kétbalkéz

Rájöttem, engem nem szabad olyan helyekre beengedni, ahol átállíthatok valamit, mert annak csak kalamajka lesz a vége. És tudtam, annyira tudtam, hogy én csesztem el valamit, hogy az már félelmetes. xD Mert, ahogy mondják, ami el tud romolni, az el is fog.

Nincsen PÜ gombom. Már két karakteremnél. És meg lettem nyugtatva, hogy biztosan nem az én hibám. Nos, éjjel bebizonyítottam, hogy az enyém volt. Azt még nem értem, hogy hogyan csinálhattam, mert elvileg ennek nem szabadott volna megtörténnie, de én csináltam, és ez a lényeg. Ez van, kétbalkezes vagyok...

Közben felmentem az oldalra, és nagy valószínűséggel nem az én hibám volt, csak sikeresen belemásztam valamibe, amibe nem kellett volna, és megmutatkozott a bibi. xD Áááhh.
Amúgy mindig tudtam, hogy ügyibogyó vagyok... Mindig arra fele nézelődök, amerre nem kellene. :D *megpaskolja a saját buksiját*

Mulan *.*

Rongyosra hallgatom ezt a számot. *.*
És nem tudom megunni. :D

Megsárgult falevél

Megsárgult falevél

Elmúlt minden, mi szép és jó,
a napsütést felváltja a hideg tél,
tova tűnik a megingathatatlan szó,
s nem értik, hogy miért e félsz.

Mint fáról lehulló színes falevelek,
úgy szakad szét a barátság,
élettelenül, sárgásan, elfeledve,
eltaszítva hullik végül alá.

Hitted régen, naivan, vakon,
hogy bízhatsz, most minden más lesz,
pedig tudtad, hogy a kerék forog,
s megállítani, fájdalom, nem lehet.

Eltűnt már a színes avar,
befedte a puha, fehér hó,
de a bánat még belém mar,
várom a reményt hozó jót.

Addig is csendes magányomban,
mikor tudom, senki sem figyel,
elmenekülök álomvilágomba,
hol a levelek nem sárgulnak el.

Hol a levelek nem sárgulnak el,
a nap ragyogva süt le rám,
hol a szó csak igaz lehet,
és nem feled el a barát.

2009. 11. 02.

Ez volt az, amit tegnap kiírtam magamból. Nem tökéletes, hiszen Petőfi nem vagyok, de azt hiszem, kedvelem ezt a verset. Nem azért, mert jó lenne a rímelése, vagy mert képet ad arról, hogy mit érzek. Hanem azért, mert a megírása után jobb lett, könnyebb lett, elvonultak a sötét fellegek, és ha csak egy pillanatra is, de lesütött rám a napsugár.

Sok embert vesztettem el, kikről azt hittem, hogy barátok. Megnyíltam nekik, adtam, és nem sokat kértem cserébe, mégis olyan könnyen el tudtak dobni, egyetlen intéssel, vissza sem pillantva.

Akkor én miért nézek mindig vissza, miért hiszem, hogy a visszafelé vezető út is vihet előre? Pedig tudom, hogy nem, de én, mint eredendő Naiva, mindig reménykedem. Utána jön a csalódás, a felejtés, végül pedig jön az új, ami hoz valami mást, nem szebbet, csak másképpen szépet, és én újra megnyílok majd, és elhiszem, hogy ez majd más lesz.
Mert hinni akarok. Ez tart egyben, ez mozgat, ez visz előre.

Kávés csapongás

A tegnaphoz képest sokkal jobb kedvem van. :) Úgy látszik, tényleg használt, hogy kiírtam magamból minden búmat-bajomat. Igazából már utána egy órával sokkal jobb volt a lelkemnek.
Azoktól elnézést, akik olvasták volna a blogot, de nem volt mit. *pirul* Majd megpróbálok gyakrabban felnézni.

Ennek persze egyik feltétele az, hogy nem vállalok be nyolc-tíz játékot, hanem csak kettőt, és akkor nem fogom úgy érezni, hogy megőszülök és megbolondulok. Mert mire megírok minden hsz-t, addigra mindenki válaszol, és kezdhetem elölről. :D

De tegnap úgy döntöttem, hogyha mások is várathatják a játszópartnert, akkor én is megtehetem, szóval elvonultam a füzetemmel, meg a kedvenc tollammal, és írtam egy verset. Ebben is kiírtam magamból mindent. És nem csak az a lényeg, hogy megszabadulok attól a tehertől, ami a szívemet nyomja, hanem maga a versírás is ad valami pluszt nekem. Valamit, amit nem szabad hobbiként emlegetni, mert az ritka ronda szó lenne rá, de ad valamit, amitől energikus leszek, és mégis nyugodt. Ha írok, mosolyogni szoktam. Azt hiszem, ez a kulcs. Örömet szerez.

Azt hiszem, kicsit csapongok, de nézzétek el nekem, most iszom a reggeli kávémat, ébredezem. xD De csak most van időm bejegyzést írni, mert utána bele kell vetnem magam a MitVall tantervbe. :D Két órát már kicsit megváltoztattam, már csak tíz van hátra. ^^" De örülök neki, szerettem volna megkapni ezt a tantárgyat. :P Igaz, ketten visszük, de ebben meg csak pozitívumot látok, mert mindig van segítség, és mindketten támaszkodhatunk a másikra. :)
Erről jutott eszembe, hogy kellene órát is kiírnom. Basszuskulcs. xD Heh... *mangacsepp*
Azt hiszem, elfoglalt leszek mostanában. :D Ami nem rossz dolog, csak most tényleg minden összejött.

Na jó, a kávém elfogyott, szóval elsuhanok rendet rakni, aztán belvetem magam a mitológiák és vallások tengerébe. Még jó, hogy ha nem is előbb, de utóbb végül megtanultam úszni... :D *ez hülye poén volt*
Ha nem értettél semmit a posztból, akkor elnézést utólag is. ;)

Fáradok

Eltűntem, volt oka. Fáradt vagyok, de nem csak fizikailag, hanem szellemileg és lelkileg is. Ha nem lenne gondom a káromkodással, mondanék, vagyis írnék én olyan cifrákat, hogy a kedves olvasó is belepirulna... De nem megy, szégyellném magam.

Pedig nagyon elegem van. Elegem van abból, hogy vannak emberek, akik csak belekötnek a másikba, jót nem tudnak adni, nem veszik a másikat ember számba, alapvető tiszteletet senki felé nem tanúsítanak. Ha meg véletlenül tele lesz a hócipő, és leírod a bánatodat, akaratlanul is egy harmadik embert bántasz meg vele, akit pedig semmiképpen sem akarsz, de a te idegeid is végesek. Na, ilyen helyzetben vagyok.

És tudnék megint írni, mert bánt, ami megy, és igen, tudom, hogy érzékeny vagyok, mindent a lelkemre veszek, és vele szemben a cérna is irreálisan gyorsan elszakad. Tudom, tényleg. De nem tehetek róla, egyszerűen rosszul vagyok. És most hallgatok ott, mert hallgatni kell, mert nem akarok bántani, pedig talán most még nyilvánvalóbb lenne a jogos sérelem.

Nem tesz semmit, mégis nagy a szája, ahelyett, hogy előre lendítene visszafog, elszívja az energiádat, rosszindulatú, egy csepp kedvesség nincsen benne. És ennyi negatív energiával körül véve nehéz pozitívnak maradnod, mosolyogni, kedvesnek lenni, segíteni, játszani, olyannak lenni, aki igazán vagy.

De próbálkozom, szóval ha van valami, akkor itt fogok panaszkodni, és kész. Gyermeteg sem akarok lenni, tényleg, nem a koromhoz való, méltó. Megéltem már egy s mást az életben, de még ennyi tömény rosszindulattal nem találkoztam. Pedig lenne mit mesélni a volt munkahelyemről.
Szóval, bízom abban, ha idejövök, és kiírok mindent magamból, akkor ott továbbra is mosolyogni tudok, és figyelmen kívül tudom hagyni anélkül, hogy valaki máshoz szaladnék, akit szintén nem akarok ilyenek miatt terhelni.
Előre is bocsánat, ha néhány bejegyzésem ilyen lesz, de fontosak az ottani emberek annyira, hogy ne bántsam, vagy terheljem őket.