2010. január 18., hétfő

Fáradt vagyooooooook

Három napja nem tudom kipihenni magam, ezért minden reggel fejfájással ébredek. Mondjuk ezen nem is csodálkozom, de ide konkrét okokat most nem akarok írni, mert az egy dolog, hogy van egy-két toleráns ember, de nem mindenki nézi el, ha az ember a saját anyját szidja. xD Még okom is lenne rá, de ne szólj szám, nem fáj fejem. :P

Az viszont bosszantó, hogy kitúrt a saját szobámból. *grrr* Mert kezdődik ott, hogy éjszaka horkol. De úgy, hogy szerintem a negyediken is hallják... Háromszor felébresztettem éjszaka, egyszer azért, mert a franciaágyat keresztben elfoglalta. Kétszer a horkolás miatt. Miután felébredtem és kimentem a konyhába, már azt mondta, hogy egész éjjel piszkáltam és legalább 14-szer felébresztettem, így ő átmegy a másik szobába aludni. Én fejfájósan csak annyit mondtam, hogy hállelúja, menj, és annyiban hagytam a dolgot. Aztán tegnap este jön, hogy az ő háta nem bírja a kicsit is puha ágyat, ezért menjek be én oda aludni. Nem akartam neki mondani, hogy kapd be a bal lábam, már megint kitúrsz a szobámból? Pedig már az én hátam sem bírja annyira a puha ágyat, és könyörgöm, az az én ágyam. *igen, aki eddig nem vette észre, ideges vagyok*

Ma is felkeltem fejfájással, hogy a fene vinné el. És nem is aludtam jó. Nekem az ágyam a radiátor közelében van, és így mindig jó kis meleg jön felém. Persze emellett két vékony pléddel, meg egy takaróval takarózom. Ez most nem volt elég, mert a másik ágy nem a radiátor mellett van, és rázott a hideg. xD

Sehogy sem jó, és elegem van abból is, hogy állandóan nyávog, gügyög, gyerekes, hisztizik, olyan hangos, hogy konkrétan, ha pár percig hallgatnom kell őt, sípolni kezd a bal fülem. Nincsen hozzá türelmem. Egyáltalán nem úgy viselkedik, ahogyan egy 42 éves nőnek kellene viselkednie, és rohadtul unom, hogy nekem kell a komolyabbnak lenni vele szemben, és a mamáék szerint ráhagyni a hülyeségeit, mintha ötéves lenne, nem több. És, ha valaki rászól, hogy viselkedjen már normálisan, akkor meg megsértődik. Én már az első napon megkérdeztem tőle. Hány éves vagy, 42 vagy 5?

Istenem, adj nekem erőt és egy új idegzetet, mert úgy látszik ez, ami most van, bébiszitterkedésre tökéletes, amikor egy gyerekkel órákon keresztül vonatosat kell játszani, de ahhoz nem, hogy kibírjam őt...



3 megjegyzés:

  1. :D
    Először azt hittem, hogy egy férfiről írsz.
    Jó lenne ha megtanulna ő is alkalmazkodni.
    Szerintem ez lehetne az alap dolog, amit elvárunk a másik embertől is, mert csak akkor tud két ember
    normálisan élni.

    VálaszTörlés
  2. Hejj, ha még egy pasiról írnék... :D Az jobb lenne, tény. :P

    Miután leírtam a bajomat, jobb lett egy kicsit, már az első napon ezt kellett volna tennem, már akkor is kikívánkozott belőlem. xD
    Amúgy ő nem ismeri az alkalmazkodás jelentését, ő elvárja, hogy körülötte forogjon a világ. Ezzel csak az a gond, hogy amikor kimentünk hozzájuk, akkor is mindig körülötte forgott... És akkor a többiről még egy szót sem ejtettem. :D De most már jobb egy kicsit, hogy ezt kiadtam magamból. Max, ha megint felhúz, jövök majd ide panaszkodni. :D

    VálaszTörlés
  3. Jót mosolyogtam Amelie.:)
    Kitartás;)

    VálaszTörlés