Helyzetjelentés

Vajon gonosz dolog annak örülni, hogy visszakaptam a szobámat, és az ágyamat? Minden bizonnyal, de akkor legalább kiderült, hogy én egy gonosz ember vagyok. Aztán csókolom. xD
Ez volt a második éjszaka, hogy a saját ágyamban aludtam, és újra beállt itthon a rend, ahogyan menni szoktak a dolgok. Ez amúgy furcsa dolog, mert mindig vágyom a változást, de közben fontos az állandóság is. Utóbbi persze csak akkor igaz, ha a magam kis dolgairól van szó. Az irányítást nem szeretem.
De nem is erre akartam most kitérni, hanem arra, hogy már két napja a saját ágyamban alszom, és olyan kialvatlan vagyok, mint a fene. xD Ugyanis most túl keménynek tűnik a nagyszobai ágyhoz képest az enyém. Sehol sem találom a helyemet, a hátam minden reggel fáj, éjszaka több mint tízszer felébredek, hülyeségeket is álmodok mellette, hogy aztán nappal meg olyan legyek, mint a mosott ...., inkább nem folytatom. :D

Aztán ma reggel mamám is alakított. Éppen nagytakarításban vagyunk, valamit ecetes vízzel tisztogatott meg. Ezzel nincs is semmi baj..., de éppen megyek ki a konyhába, tejet akarok önteni a kávémba, erre konkrétan elkezdtem fulladni, gyorsan kinyitottam az ablakot. Mamám kérdezi, hogy mi a baj, nem bírom a domestos szagát? Mondom, a domestosszal nekem nincs is gondom, de hogy ebbe a vízbe nem csak az van, az tuti. Erre megszólal, hogy ja, tényleg, az ecetes vízbe öntöttem a domestost. Mondom, azonnal borítsd ki a vizet, meg akarod fullasztani a családot?! Kiderült, hogy már percek óta rosszul érezték magukat mindketten, mamámnak már a feje is fájt... Nagy kereszthuzatot csináltunk, de még jó fél óráig el-elkapott a köhögés. :S

A másik egy, számomra, jó hír. Éppen a szobámat takarítottam, port töröltem, és egyszer csak azt veszem észre, hogy lent guggolva törölgetem a port. Aki nem ismer, az nem értheti, hogy ennek ugyan mi a jelentősége. De az első térdműtétem utáni plusz gyógytornákon pont a guggolás miatt repedt meg a csontmag a térdemben, és kellett újra műteni a lábamat. Azt hiszem, hogy azok után biztos voltam benne, hogy az életben többet nem merek majd leguggolni. És hiába is jártam majd fél évig gyógytornára, nem is jött össze a dolog. Attól belül nagyon ódzkodtam. De úgy látszik, hogy nem csak fizikailag, de fejben is a gyógyulás útjára léptem. Ezt az is bizonyítja, hogy sokszor már nem kell kapaszkodnom lefelé lépcsőzés közben, ami hatalmas nagy előrelépés, nekem. :D

Most egyelőre ennyi, legközelebb azt hiszem, azokról a filmekről fogok írni, amiket mostanában megnéztem. :)