2010. június 4., péntek

Mit mondhatnék?

Nem tudom. Fáradt vagyok, hosszú volt a nap, az este. Nem szeretem, amikor az érzelmeimen keresztül próbál valaki hatni rám, mert úgy érzem, manipulálni szeretne, kihasználni, pedig így is sokat adok. Ezen felül pedig engem megfogni igazából szinte lehetetlen. Halak vagyok, aki úszik az árral. Ha valaki ezt elfogadja, oké, de ne próbáljon meg senki bezárni, mert megszökök. Kell a tér, különben megfulladok. És ne a szeretetemet használja fel ellenem senki, mert nem szeretek meghasonulni. Már pedig saját magammal szemben is hozok néha rossz döntéseket. De most nem szeretnék. Így jó.

Egy kicsit más. :) A csoki-kék táska Kanadába repült, a szürke elegancia új otthonra lelt, és azóta egy fekete-áfonya táska is új gazdát keresett magának. És készülőben van valami, ami annyira jellemző rám, hogy nem is értem, hogy nem jött még elő nálam. :) Olyan tipikus én, amit mindenki tud rólam, hogy az rám jellemző, aki egy kicsit is ismer. Az a valami édes, aranyos, és fáj leírni, de cuki. xD
Na, de ha jó vagyok, akkor hamarosan meg is tudom mutatni, hogy mire gondolok.
Addig is megmutatom, hogy nézett ki a fekete-áfonya táska. :)




2 megjegyzés:

  1. Ebbe az afonyasba is beleestem, szerintem ha kozelebb laknek, mar folvasaroltam volna mind:D

    Na de a csokis az igazi szerelem, alig varom, hogy kezembe foghassam es mutogathassam:)

    puszillak!

    VálaszTörlés
  2. Köszi. :))) Nekem is tetszett a táska, mert a lila is a kedvenc színeim közé tartozik :D És bár tudom, hogy általában egy vagy két kpet töltök fel róluk, mindig csinálok vagy húszat. xD
    Már én is várom, hogy mikor érkezik meg hozzád a táska, meg aaaa...., nem mondom tovább. ;)

    puszi :)

    VálaszTörlés