Amikor van ihlet III.

Már régóta szerettem volna írni a Pugnax blogjába, de valahogy oda nem volt meg a kellő ihlet, és az, amivel elkezdhetném az ottani blogolást. Aztán jött ez a vers, karaktervers. =)

Amelie

Gyermekként még hittem a csodában,
abban, hogy mindenki akarja a jót,
bíztam a nagyok tudásában,
hogy bölcsességük eltüntet majd minden béklyót.
De felcseperedve rá kellett döbbenjek,
semmi sem az, aminek látszik,
s hagytam, hogy világom ablakai kitörjenek,
szembesítve magam, van, aki más életével játszik.
Térdepelve világom összetört darabjain
hullattam sós, forró könnyeket,
de amikor ő felém nyújtotta segítő kezeit,
elfogadtam azt, és idejét egy új kezdetnek.
Már nem vagyok balga, de hiszek a csodákban,
abban, hogy lehet még minden jó,
de szívemre már sokkal jobban vigyázok,
gondosan őrzöm minden csalódástól.

2009. 09. 30.

A. C.