2009. szeptember 17., csütörtök

Borús idő, melankólikus hangulat



Leültem a gép elé, és miközben unottan nézegettem a szokásos linkeket, halkan énekelni kezdtem ezt a dalt. Nagyon közel áll a szívemhez, hiszen pontosan azt énekli el, ami az én életszemléletemhez és vágyaimhoz hasonlít, vagyis illik hozzá.

Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.

Igen, a dal pontosan azt fejezi ki, aki én vagyok. Én is vágyom a szeretetre, a megértésre, a biztonságra, mégsem akarom, hogy béklyóba zárjanak, vagy egy kalitkába, mert ott megfulladok. Hagyjanak repülni, szabadon szárnyalni, és ha látom, hogy ezt a fajta önzetlen szeretet képesek nekem megadni, akkor én mindig csak ugyan ahhoz az emberhez repülök vissza.

Próbáltam már ezt másoknak is elmagyarázni, de néha úgy tűnt, mintha kínaiul beszélnék nekik. Nőből vagyok én is, mindenre vágyom, amire genetikailag kódolva vagyok, és mégsem. Szeretnék tartozni valakihez, de az, hogy ettől az embertől függjek és az illetőhöz csiszolódjak és feladjam valamennyire azt, aki vagyok, annyira nagyon félelmetes, nem? Vagy csak én vagyok túl önző? Én érzem azt, hogy az életet élni kell, és nem szabad megalkuvások közepette félvállról venni, hogy az élet elsuhan mellettünk, aztán meg öreg korunkban bánkódhatunk, hogy ezt sem tettük meg, azt sem tettük meg, és a másikat hibáztatjuk érte. Mert hogy ugye mindig mindent a másik miatt adtunk fel. És öreg korra a szerelmes áldozat, amit fiatal korunkban hoztunk, nem fog másnak tűnni, csak valami fajta keserű lemondásnak.

Én nem szeretném, hogy 60 évesen arra kelljen rádöbbennem, valaki miatt feladtam az álmaimat és a vágyaimat, megalkudtam és kompromisszumok nélkül elszürkültem. Persze nem is azt akarom mondani, hogy egyedül szeretnék lenni. xD Ki sem bírnám. :D Szeretem a társaságot, de kell a tér és a szabadság.

Ezt fejezi ki gyönyörűen Berkes Gabi a dalban. =)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése