Vígan, lágyan susog az őszi szél,
fülünkbe sejtelmesen, pajkosan mesél.
Arcunkat cirógatja finom puhasággal,
Átölel minket a gyér, langyos napsugárral.
Édes illatával minket a természetbe csábít,
Lombkoronák színes kavalkadjával nem csak ámít.
Egymás mellé sodorja a magányos embereket,
A természet elmúlása nekik rossz kezdet nem lehet.
Estfele a szél végig söpri a faleveles utcát,
csillagos éjjelen, mikor ott már senki sem jár.
Vidáman fütyüli az ősz kedvenc dalát,
átadva az évszak életérzésének zsongító mámorát.
2009. 09. 05.
A.C.
Le sem tagadhatnám, hogy szeretem ezt az évszakot. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése